Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)

PIGLER ANDOR: Megjegyzések németalföldi képmásokhoz

ják a szemlélő felé elhunyt kedveseik képmását, mint képet a képben ! Különösen beszédes Amalie von Solms berlini képmása Willem van Honthorsttól, az ábrázolt hölgy kezében elhalt férjének, Frigyes Henrik orániai hercegnek ovális portréjával. A Szépművészeti Múzeum is őriz egy ilyen flamand képet, Cornelis de Vos nagy családi csoportarcképét (40. kép), a férj, nyilván a második feleség és a gyermekek együttesével, ahol a férfi a szemlélőnek felmutatja az első feleség kisméretű mellképét. * Ugyancsak említettük már fentebb Gonzales Coques családi csoportképét (42. kép), előkelő antwerpeni polgárnak (talán Jacques Van Eycknek), feleségének, két felnőtt fiának, három, eladó sorban levő leányának és a családfő titkárának ezt a pompás megjelenítését. Viszonylag kis mérete mellett is valódi remeke a flamand reprezentatív képmások művészetének. Mégis nem elsősorban e magas művészi minőségnek tulajdonítható az a körülmény, hogy a képet többször ismételték ; megismételte maga a művész, de lehet, hogy utána műhelyi segédek is. Három-négy, többé-kevésbé hű másodpéldányról van tudomásunk (Lipcse, Paris stb.)

13 A példányszám jól megfelel a család ifjabb tagjai számának, ha levonunk egyet, az egyik fiút, aki öltözetének tanúsága szerint egyházi pályára lépett. Alapos okkal feltételezhető tehát, hogy a szülők számára készült első példányon kívül —- s ennek tartjuk a budapesti képet —, a gyermekek számára is készült egy-egy példány, hűséges őrzőjeként a családi együvétartozás tényének és emlékének arra az időre, ha már új házassági kötelékbe fognak tartozni. A másodpéldányok, illetve változatok tekintélyes száma olyan jelenség, amelyet egykorú összefüggéseiben kell figyelemre méltatni. A viseletek alapján ítélve, valamint a lipcsei példány dátuma szerint az ötvenes években keletkezett ábrázolással van dolgunk. Ez idő tájt a családi képmásoknak több példányban készíttetése olyan szokás volt, amely — mutatis mutandis — a modern kor családi fényképeinek divatjára emlékeztet. A Szépművészeti Múzeum őrzi Nicolaes Maes két festményét Jacob Trip dordrechti kereskedőnek és feleségének, Margaretha de Geernek ülő térdalakjával. Azokban az években készültek, mint Coques remekműve. Az a körülmény, hogy a megrendelők Maesszal ismételten is megfesttették magukat, s Jacob Gerritsz. Cuyp és Rembrandt szintén megbízást kapott tőlük arcképeik elkészítésére,

14 megint csak azzal magyarázható, hogy ez az idős házaspár is gyermekei mindegyikének akart emléket hagyni magáról. * A Szépművészeti Múzeum egyes képein vagy azokkal kapcsolatban kimutatott jelenségek eléggé kézenfekvőek. Mindmáig mégis elkerülhették a figyelmet, bizonyára azért, mert csak közvetve függnek össze az illető alkotások szoros értelemben vett művészi sajátságaival. Inkább a megrendelő polgárság társadalmi szokásaiból következtek, azokat kísérték. De éppen mint ilyen társadalmi vonatkozású jelenségek, talán nem lesznek lényegtelenek, ha majd sor kerül a németalföldi arcképfestészet összefoglaló történetének megírására. PIGLER ANDOR 13 A Régi Képtár 1954. évi katalógusa, szövegrész, 121, 122. 14 Hofstede de Groot, C. : De portretten van het echtpaar Jacob Trip. « OudHolland», XLV, 1928. 255 — 264.