Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)
BALOGH JOLÁN: Német fametszet a XV. századból
tetett, 6 majd ennek nyomán W. L. Schreiber ; képben azonban egyik sem közölte. A Weigel-gyűjtemény szétszóródásával a búcsúlevél is eltűnt a kutatás elől. Mígnem 1923-ban Albert Schramm tette közzé nagyméretű reprodukcióban mint a londoni British Museum ősnyomtatványát anélkül azonban, hogy provenienciáját megemlítette volna. A szép fametszetes nyomat 1872-ben került a British Museumba, nyilván még a Weigel-gyűjtemény aukciója alkalmával. Mind Copinger bibliográfiája, mind a British Museum ősnyomtatvány katalógusa részletesen ismertette ; első őrzési helyét, a Weigel-gyűjteményt azonban egyik sem nevezte meg. Mindazáltal Schramm könyvében közölt kitűnő reprodukció alapján teljes bizonyossággal azonosíthatjuk a British Museum búcsúlevelét a Weigel-féle katalógusban leírt fametszettel. Kétségtelenül ugyanez a búcsúlevél volt a budapesti fametszet mintaképe. A Keresztrefeszítés ábrázolása mindkét metszeten teljesen azonos. A budapesti azonban részleteiben kissé erőtlenebb, csak félénk utánrajzolása a londoninak, jóllehet lazább, levegősebb kompozíciója, a tér világosabb érzékeltetése kellemesen hat. A Weigel-féle metszeten a magasra emelt, hatalmas kereszt dominál, a mellékalakok ennek vannak alárendelve, úgyszintén a két hasábra osztott, kétoldalt elhelyezett nyomtatott szöveg. Ennélfogva az egész búcsúlap megkomponálása roppant tömör, erőteljes, a kereszt hatalmas középhangsúlya megragadóan érvényesül benne. A metszet vonalvezetése, az alakok rajza is kifejező, biztos és határozott. A budapesti metszeten a szöveg és a kép egyenrangú, az utóbbi inkább illusztráció jellegű. Viszont az egész lap megkomponálása, a kéthasábos könyvnyomtatványoknak megfelelő beosztása nyugodt és harmonikus. Ugyanez a tetszetős mezőbeosztás, kiegyensúlyozott kompozíció látható a müncheni fametszeten is, jóllehet eltérő és jóval gyengébb Keresztrefeszítés ábrázolással. A búcsúlevelek Keresztrefeszítés-kompozícióinak az eredetét tovább is kutathatjuk. A londoni búcsúlevél, úgyszintén a budapesti fametszet megfeszített Krisztusán és Máriáján, valamint a kereszt INRI táblácskáján nyilvánvaló Schongauer ismert rézmetszetének (Bartsch 25 ; Lehrs 14. — 28. kép) a hatása. Mária mintegy egyszerűbb változata a schongaueri figurának. Az elkárhozó lator hátraforduló feje, gúnyosan eltorzuló arca is Schongauer-metszetekre emlékeztet, az Ecce homo (Bartsch 15.) és a Pilátus-metszet (Bartsch 14.) Krisztust gúnyoló alakjaira (30—31. kép). Az elkárhozó lator olyannyira kézjegyszerú, hogy arra gondolhatunk, hogy Schongauernek valamilyen elveszett Keresztrefeszítés-kompozíciója lehetett a búcsúlevelek elsődgyűjtemény katalógusában (Weigel—Zestermann 1866) közölt vízjegy azonban nem virág, hanem napkorong, legközelebb áll a Briquet jegyzék 13922-es vízjegyéhez, mely Colmarban, Baselben, Nürnbergben fordul elő. (Briquet, C. M. : Les filigranes. IV. Genève, 1907.) — A British Museum katalógusa szerint a lap mérete 375x265 mm. A fametszet magassága 278 mm. 6 Weigel, T. O. — Zestermann, A. : Die Anfänge der Druckerkunst in Bild Schrift. Collectio Weigeliana, I. Leipzig, 1866. 301 — 303. old., 191. sz. (1470-1480 között készült. A betűtípus Ulmra utal.) ; Schreiber, W. L. : Manuel de l'amateur de la gravure sur bois et sur metal au XV e siècle. I. Berlin, 1891. 280. old., 964. a. sz. (Ismerteti jegyzékében mint a Weigel-gyűjtemény egykori darabját, amelynek azonban új őrzési helyét nem sikerült megtudnia. Valószínűleg sváb munka.) ; Copinger, W. A. : Supplement to Plain's Repertórium Bibliographicurn. II. rész, London, 1898. 3261. sz. (Ismerteti mint a British Museum nyomtatványát.) ; Catalogue of Books Printed in the XVth Century Now in the British Museum. II. rész. London, 1912. 533. (Conrad Dinckmut nyomtatványa.) ; Schramm A. : Der Bilderschmuck der Frühdrucke. VI. Leipzig, 1923. Die Drucke von Konrad Dinckmut in Ulm. 5, 18. old., 109. kép, 23. t. (1483 körül készült Konrad Dinckmut ulmi nyomdájában. Őrzési helye London.) ; Schreiber, W. L. : PPandbuch der PPolz- und Metallschnitte des XV. Jahrhunderts. II. Lei-çzig, 1926. 87. old., 964 a. sz. (Újból mint az egykori Weigel-gyűjtemény darabját ismerteti, melyről azonban nem sikerült megtudnia, hogy a W 7 eigel-aukció után hová került.)
