Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)
PUPPI, LIONELLO: Angelo Zotto és néhány padovai freskó a XV. századból
1826-os nagy átalakítások után odaszállítottak. 4 Hasonló feltételezésből indult ki Arslan, 5 aki a sok töredék között felismerte, hogy néhány közülük abból az ugyancsak az évszázadok folyamán megsérült, Szent Benedek életét bemutató ciklusból való, amelyet Parentino festett a S. Giustina apátság chiostrójában, 6 és úgy gondolta, hogy a sorozatból 13 darab egy bizonyos Keresztrefeszítést ábrázoló kompozícióhoz tartozik, amely a Brandolesetől és Moschinitől említett « Crocifissione »-vel azonosítható. Minthogy azonban a töredékek igen jó kvalitású művész kezére vallottak, feltételezte, hogy a két régi történész tévesen említette Angelo Zotto nevét, akit Michiel « ignobile pittore »-nek nevezett. Arslan ezzel kapcsolatban — kitűnő megfigyelésről téve tanúságot — kiemeli, hogy egyes töredékekben (19. kép) igen erős Foppa-hatás érvényesül és ezért az egész sorozat alkotójának Angelo de Linarolit teszi meg, aki Lazzarini és Moschetti levéltári kutatásai szerint Pietro da Milano tanítványa volt ; az utóbbinak virágzó műhelye Squarcione-ével vetekedett. 7 Ez az attribuciós javaslat nagyon érdekes és elfogadható is, ha a « Pietro da Milano köre » kifejezésnél maradunk, mert további fontos kutatások és kritikai továbbfejlesztések kiindulópontja lehet ; persze nem szabad figyelmen kívül hagyni egyéb komponensek szerepét sem, vagyis Antonio Vivarini és Storlato hatását. Nem fogadható el ezzel szemben az a feltételezés, amely szerint az antisacrestia 13 töredéke a régi refektórium Crocifissione-jének lennének a darabjai. Sem stilisztikailag, sem arányokban és formátumban nem illeszthetők ezek a darabok a refektórium freskójához, nincs tehát semmi okunk arra, hogy ne higyjünk Brandolesenek és Moschininek, minthogy az ő megállapításaikat egy 1489. okt. 3-án kelt szerződés is megerősíti, amelyben Angelo kötelezi magát, hogy a S. Giustina refektóriumában egy Crocifissione-t fest. 8 Itt van tehát végre az ideje, hogy ellenőrizzük a mesterünkre vonatkozó ismert adatokat, hogy megkíséreljük művészi egyéniségének megrajzolását s hogy egy biztos pontra támaszkodva és minden túlzástól vagy leegyszerűsítéstől tartózkodva kíséreljük meg a stíluskritika és az attribució segítségével a művészt az őt megillető helyre tenni. Mesterünkről az első adatot Maria Urzi kutatásainak köszönhetjük. Ezekből megtudjuk, hogy 1469. április 17-én « Maistro agnollo zoto intra in 11a fraia (padovana) per maistro soto la masaria di nichollo grata». 9 Azt hisszük, elfogadván ugyancsak Urzi feltételezését, Zottónk azonos már azzal a Maestro Angelo del fu Silvestróval, aki egy 1465. március 1-én kelt megállapodással Francesco Squarcione műhelyébe került, hogy megtanulja a perspektívát és a művészet szabályait, s aki igen hamar 4 C a v a 1 c a s e 11 e, G. B. — Crowe, J. A. : A History of Painting in North Italy. Ed. Borenius. London, 1912. II. 64. 5 Arslan, W. : Inventario degli oggetti d'arte in Italia. Provincia di Padova : Comune di Padova. Roma, 1936. 123—126. 6 Parentino sorozata is — mely 1489 — 1494 között készült — mint ismeretes súlyos károkat és rongálásokat szenvedett. A megmaradt részleteket, miután megkísérelték őket megvédeni és restaurálni, 1957-ben kezdték el a falról levenni és ma a helyszínen restaurálás alatt vannak (1. M u r a r o, M. : i. m. 89 — 90). F i o c c o (Un affresco di Bernardo Parenzano. Bollettino d'Arte, 1931 — 1932. 433 — 439) a Chiostro egyik elveszett, Szt. Benedek neveltetését ábrázoló részletét L. Morant londoni gyűjteményében találta meg. Egy kisebb töredéket B o a 11 o ismert fel a padovai Museo Civicóban (Un frammento di Bernardo Parenzano. Bollettino d'Arte, 1934—1935. 510—515). 7 A r s 1 a n, W. : i. m. 123. L. Lazzarini, V. — Moschetti, A. : Documenti relativi alla pittura padovana del sec. XV. Padova, 1908. 95. sk. 8 Libri della Fabbrica di S. Giustina. I. Ms. 490 a S. Giustina levéltárában, most a padovai állami levéltárban. 9 U r z i, M. : I pittori registrati negli Statuti della Fraglia padovana dell'anno 1441. Archivio Veneto. 1936. 219 és 234.
