Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)
BOSKOVITS MIKLÓS: Egy Madonna kép Niccolo di Pietro Gerini műhelyéből
túl azonban itt is megfigyelhetők Gerini arcformálásának sajátságai, a lekerekített, határozott vonalú mintázás, a mandulavágású, de (Orcagna műhelyével ellentétben) teljesen nyílt szemek, vékonyan rajzolt szemöldök és az apró száj, valamint a határozott áll, amelyek a pisai S. Francesco készültének idejéhez kapcsolják a kutatók szerint ezt a művet. Niccolô di Pietro eddig felsorolt képei tehát csak egyes részleteikben jelenthettek analógiát a Szépművészeti Múzeum képéhez ; az 1400 után keletkezett művek között azonban közelebb álló példákat is találhatunk. A mindinkább leegyszerűsített megfogalmazású, néha kissé száraz Madonna-kompozíciók közül ilyennek tartjuk például a nemegyszer Lorenzo di Niccolôval is kapcsolatba hozott triptichont a Yale University képtárában (16. kép), 14 a leningrádi Ermitage Madonna-képét, amelyet V. Lazarev ugyancsak Lorenzo di Niccolô művének tart (15. kép), 15 valamint egy az Uffiziben őrzött, Krisztus keresztrefeszítését és szenteket ábrázoló triptichont. 16 Az összehasonlításnál természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy képünk mestere jóval szerényebb képességű volt az előbb említettekénél, formai megoldásai sokszor esetlenebbek, felületesebbek. Mind Mária, mind pedig a Gyermek nyaka túlságosan vastagra sikerült a Szépművészeti Múzeum tábláján, és az arcok részleteiről elmondhatjuk, hogy azok inkább egymás mellé helyeződnek, mint kapcsolódnak egymással. A festő szemmel láthatóan nem érezte a figurák felépítésének belső szükségszerűségeit, hanem csak a megtanult formai elemek gépies felhasználására törekedett. Ezt bizonyítják a szinte csonttalanul hajló ujjakkal megfestett kezek is, amelyek azonban karakterüket, mozdulatukat tekintve kétségtelenül rokonok a Yale University képtára Madonnájával. De mindenekelőtt a két fej — bár ott elegánsabb, itt kissé tömzsibb arányú — rokonnak mondható, s nemkevésbé a hosszúkás, egyenes vonalú orr, valamint a szemek és a száj állása. Ismerősnek tűnik a súlyosan leomló köpeny nyugodt hullámzása is. Hasonló megfigyelések formálódnak bennünk az Ermitage képét nézve is, amelynél a Madonna és a Gyermek fejtípusa mellett Mária ruházata is, a nyakat lazán körülfogó áttetsző kendővel, valamint ismét a kezek mutatnak hasonlóságot képünkkel. 17 A magunk részéről azonban nem gondolunk arra, hogy a Szépművészeti Múzeum tábláját Lorenzo di Niccolôval hozzunk kapcsolatba. E mester kétségtelenül hiteles művei ugyanis, mint például a fentiekhez hasonló kompozíciót variáló, Madonnát és szenteket ábrázoló triptichon a terenzanoi S. Martinoban, bár a mi képünktől időben nem messze jöhetett létre, 18 erőteljesebb mintázást, szögletesebb, markánsabb arcvonásokat, és — természetesen — magasabb művészi kvalitást mutat. A Szépművészeti Múzeum képe véleményünk szerint csak annyiban áll közel Lorenzo mű14 A Madonnát gyermekével ábrázoló középképet két, valószínűleg eredetileg nem összetartozó szárny veszi közre, amelyek szenteket, illetve a Keresztrefeszítést ábrázolják. A szárnyakon fent az Angyali üdvözlet jelenetei láthatók. O f f n e r, R. és L az a r e v, V. idézett tanulmányaikban Niccolô di Pietro egy tanítványa művének tartják a Yale University Art Gallery képét, míg Van M a r 1 e, R. (i. m. III, 643) és maga a nevezett képtár Lorenzo di Niccolô műveként tartja nyilván. 15 L m. 35 — 37. 16 Repr. : Van M a r 1 e, R. : i. m., III, 624. E szerző különben Niccolô di Pietro sajátkezű késői művének tartja ezt a képet, míg Offner, R. (Studies in Florentine Painting) műhelymunkát lát benne. 17 Hasonló kompozíciójú — magántulajdonban őrzött — kép reprodukcióját közli Niccolô di Pietro Geriniről szóló cikke illusztrációjaként Galetti, U. — Camesca, E. : i. m. 1067. 18 Vö. : Vavasour — Elder, I. : Alcuni dipinti ed oggetti d'arte nei dintorni di Firenze. Rassegna d'Arte XVI, 1916. 179 skk.
