Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)

BOSKOVITS MIKLÓS: Egy Madonna kép Niccolo di Pietro Gerini műhelyéből

találjuk meg, mint a mi képünkön. Különbséget csupán az jelent, hogy míg Gaddi képén a Gyermek Mária arcát simogatja, addig a budapesti festményen sejthetőleg, a kezét fogja az előlünk eltakart jobb kezével is. Képünk nem valamilyen széles körben elterjedt típust ismétel. Feltételezhetjük, hogy mesterét Taddeo Gaddi tanítványainak, illetve követőinek körében kell keresni. Ezeknek sorába tartozik Niccolô di Pietro Gerini is,

5 akinek művei között többször találkozhatunk hasonló kompozícióval. Niccolô di Pietro Gerini nevével először 1368-ban találkozunk az Arte dei Medici e Speciali feljegyzéseiben. Első, általunk is ismert művének megfestésére 1370-ben kap megbízást.

6 Ebben az időben, mint azt a dokumentumok bizonyítják, Jacopo di Cioneval dolgozik együtt, s közösen készített alkotásaik az Orcagna-műhely sajátságait viselik magukon. 1386-ban Ambrogio Baldesevel együtt megbízást kap a firenzei Bigallo homlokzatán egy freskó elkészítésére, majd öt évvel később Agnolo Gaddival együtt Pratoban dolgozik, ahova később is több ízben visszatér. A pisai S. Francesco káptalantermének freskói után (1392) a firenzei S. Félicita triptichonjának elkészítéséről van adatunk 1401-ből, amelyen fiával Lorenzoval és Spinello Aretinoval együtt dolgozott. 1408—1409-ben az Or San Micheleben, 1414-ben az ugyancsak firenzei S. Maria Novellában készült festményeiről beszélnek az adatok. 1416 februárjában már mint halottat említik.

7 Niccolô di Pietro rendkívül termékeny, sok megbízatást teljesítő műhely élén álló mester volt, akinek egyéni működése azonban, mint azt a vele foglalkozó kutatás minduntalan hangsúlyozza, sem kiemelkedőnek, sem különösen jellegzetesnek nem nevezhető. Jelentékenyebb munkatársai, úgy látszik, mindig hatottak rá, s ezért különböző korszakainak stílussajátságai általában éppen a korai orcagneszk, majd az Agnolo Gaddi - féle és a spinelloi hatásokkal jellemezhetők. Ha valóban egyéni vonásait keressük, tulajdonképpen a keményvonalú rajzot, a leegyszerűsített, olykor szkematizáló formaadást és kompozíciós megoldásokat tarthatjuk ilyennek, amelyekből csak néha formálódott olyan valóban drámai erejű alkotás, mint például a firenzei Accadémiában őrzött Sírbatétel.

8 Az ő maga, vagy köre munkájának tulajdonított számos Madonna-kép között, mint említettük, többször látjuk visszatérni azt a kompozíciót, amelyet a Szépművészeti Múzeum szóban forgó táblája is mutat.

9 Ezt a körülményt azért tartjuk szempontunkból különösen figyelemre méltónak, mivel Niccolô di Pietro műveiben gyakran figyelhető meg ugyanazon arcoknak vagy alakoknak szerepeltetése külön5 Niccolô di Pietro Gerini és Taddeo Gaddi kapcsolatairól vö. : Van Marie, R. : i. m. III, 613. 6 Maria megkoronázása. London, National Gallerv. Repr. : Van M a r 1 e, R. : i. m. III, 495. 7 Niccolô di Pietro életére és működésére vonatkozóan vö. : S i r é n, O. cikkét : Thieme, TJ. — Becker, F. : Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler, XIII. Leipzig, 1920. 465 skk., valamint : Galetti, U. — Camesasca, E. : Enciclopedia della pittura Italiana. Milano, 1951. 1066. 8 Repr. : T o e s c a, P. : Die Florentinische Malerei des vierzehnten Jahrhundorts. Firenze-München, 1929, 105. t. 9 Hasonló kompozíciót mutat mindenekelőtt a chicagói Art Institute Ryerson-Madonnája, valamint egy ezzel csaknem teljesen megegyező beállítású kép, amely jelenleg ismeretlen helyen lappang. (Repr. : Berenson, B. : Quadri senza casa, Il trecento fiorentino, IV. — Dedalo, XII, 1932. 7.) Lorenzo di Niccolô terenzanoi triptichonán (lásd alább) szintén ezt a kompozíciót találjuk, s kisebb eltérések mellett a kezek hasonló beállítását látjuk Niccolô di Pietronak egy a bostoni Museum of Fine Artsban őrzött Madonna képén is. (Repr.: Van Marie, R. : i. m., III, 639.)