Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)
MÓRÉ MIKLÓS: Bacchiacca « Keresztelő Szt. János prédikációja » című képének restaurálása
BACCHIACCA « KERESZTELŐ SZT. JÁNOS PRÉDIKÁCIÓJA » CÍMŰ KÉPÉNEK RESTAURÁLÁSA A nem szignált, de kétségtelenül Bacchiaccától származó festmény 1903 Joan került a Múzeum tulajdonába. Ezt megelőző sorsáról kevés adat ismeretes. Egykor valószínűleg a firenzei Baciocchi-gyűjteményhez tartozott ; a fent jelzett időpontban történt megvétele előtt pedig Némethy Lajos esztergomi műgyűjtő tulajdonát képezte. 1 Ezután a Régi Képtár kiállított darabja volt, azonban a második világháború és az azt megelőző évek kedvezőtlen viszonyai az amúgyis rossz állapotban levő kép további romlását elősegítették, sőt hovatovább bemutatását is lehetetlenné tették. A konzerválási és restaurálási munka megkezdésére 1955-ben került sor. Mindenekelőtt a Múzeum vezetőségéből és restaurátoraiból alakult bizottság vitatta meg a felmerült problémákat. Ebben az időpontban főleg a konzerválás módja volt megfontolandó ; a kiegészítés később jelentkező kérdéseit inkább a feltárás eredménye hozta magával. A nyárfa deszkát (méretei : 68,5 X 92 cm ; vastagsága : 2,5—2,7 cm) rovarkártevők egészen az alapozásig átrágták, ezáltal szilárdságát olymértékben meggyengítették, hogy kopogtatással a képfelület alatt egyes helyeken üreges részeket lehetett észlelni. Ehhez hozzájárult a krétaalapozás és a festékréteg gyenge kötése, ami az utóbbi réteg pikkelyszerű elválásra való hajlamosságát eredményezte (24—25. kép). A baj nem most jelentkezhetett ilyen értelemben először ; a képet ugyanis feltehetően a XIX. század második felében már restaurálták. Ennek a korábbi restaurálásnak feladata éppen a gyenge faalap megszilárdítása és az időközben elpusztult részek pótlása volt. Az elpusztult részek nagyságának mértéke és jellege számunkra csak a feltárás során derült ki. A hiányok mértéke rendkívül súlyosnak mondható, mintegy a felület 25%-a, ami arra enged következtetni, hogy a kép felfüggesztési helyéről egykor lezuhanhatott, a talajhoz ütődéskor pedig a kavernás vagy meglazult részek leváltak és apró darabokra töredeztek. A tábla ezenkívül a közepe táján függőleges irányban — mivel rostjai függőleges irányúak — kettétörött, ettől jobbra pedig megrepedt. Ezt a károsodást igyekezett az előző restaurálás helyreállítani, többé-kevésbé sikeresen. Munkánk folyamán elfogadhatónak mutatkozott a faalap egybeépítése, megszilárdítása, azonban a korábbi kiegészítés módja és eredménye már nem. A deszka megerősítése 4 hosszanti és 6 függőleges irányú, 2,5 x 7 cm keresztmetszetű, a tábla hátoldalába süllyesztett tölgyfamerevítők alkalmazásával történt, enyves felerősítéssel. A kiegészítés, a felület mélyedéseinek tömítésével, majd a kompozíció hiányainak megfestésével — imitáló szándékkal — igyekezett érintetlen kép hatását kelteni. Amint később kiderült, ez a művelet több helyen nem állt meg a hiány határánál, hanem az eredeti festékrétegre is kiterjedt, sőt inkább az eredeti 'Pigler A. : A Régi Képtár katalógusa. I. Budapest, 1954. 33.
