Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)

PIGLER ANDOR: Egy kép Sebastiano Ricci hagyatékából

EGY KÉP SEBASTIANO RICCI HAGYATÉKÁBÓL Több mint három évtized múlt el azóta, hogy Sebastiano Riccinek a parmai S. Vitale templomból I. Napóleon alatt elhurcolt és sokáig elveszettnek vélt, hatalmas oltárképét, Könyörgés a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, megtaláltuk a párizsi St.Gervais - St.Protais templom egyik sötét kápolnájában. Felfedezésünkről akkor meglehetősen igénytelen formában, egy más művésszel foglalkozó cikkben, csupán jegyzetben tettünk említést ;' közvetlenül vagy közvetve onnan szerzett tudomást a nagyfontosságú műalkotás fennmaradásáról a velencei settecento-festészettel foglalkozó kutatás.

2 Sajnos, máig sincs tudomásunk arról, készült-e azóta fénykép a nagy magasságban és rossz megvilágításban elhelyezett festményről. Ha akkor a közlés, a lelet jelentőségéhez mérten, túlságosan szűkszavú volt, most viszont, mikor Riccinek egy újabb művét kívánjuk ismertetni, ez a közlemény, úgy tűnik, az ellenkező végletbe megy. Miért külön cikk, ha még oly szerény terjedelmű is, mikor mondanivalóját tulajdonképpen egyetlen katalógusadatban is össze lehetne foglalni? A hangsúlyos bemutatás megokolt, mert a szóban levő megállapítás a körülmények szerencsés találkozása folytán szinte iskolapéldáját nyújtja a művészettörténeti emlékmeghatározás leginkább ajánlható módszerének, annak az eljárásnak, amely a stíluskritikai megfigyelések eredményét oklevéli adat segítségéve] emeli a bizonyosság fokára. A festmény, amelyet most iktatunk vissza Ricci életművébe (37. kép), 1958 óta a Szépművészeti Múzeum tulajdona. A nem túl nagyméretű vásznon (102 x 125,5 cm) reliefszerű elhelyezkedésben, földemelkedésre terített fehér és piros leplen az alvó, ruhátlan Venust látjuk, akinek rózsaszínű szépségében a baloldalt féltérdre ereszkedett, barnatestű, öreg szatír gyönyörködik. Anyja mellett meghúzódva a kis Amor is alszik, miután íját és tűzvörös tegzét a földre vetette. A színezés összhatásába erősen beleszól a bólusz-alapozás ; ez a technikai sajátosság különösen az ég megfestésében figyelhető meg tanulságosan. A festésmód jellemzéséhez tartozik az is, hogy egyes részletek, így Venus feje és a drapériák, alig jutottak túl a vázlatszerűségen ; a művész feltehetően tovább akarta fejleszteni ezeket. Egyébként mind a színfantáziában, mind a felfogásmódban és típusokban tisztán érvényesülnek a tizennyolcadik század első felének velencei sajátságai. Kivált a szatír alakja az a része a képnek, amely megragadó komolyságával, a formalátás érettségével és a mesterien biztos rajz részletsajátságaival igen közel hozta Ricci szerzőségének gondolatát. 'Pigler A. : Pacecco De Rosa művészetéhez. Archaeolooriai Értesítő XLV, 1931. 102, 334. 2 G o e r i n g, M. : in Thieme —Becker : Alig. Lexikon d. bild. Künstler. XXVIII. 1934. 253, 256. A r s 1 a n, W. : Oeuvres inédites de Sebastiano Ricci. Gazette des Beaux-Arts, 1935. I. 41.