Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNE: Jan Victors képei Budapesten
ládját, ahol a három anyától származó testvérek esetében bőséges ok adódhatott a széthúzásra és kibékülésre, kívánta ezen a művön ábrázolni, akkor a gyermekek jelenléte a képen valóban megmagyarázható. Ismerve Victors szerény anyagi körülményeit, elképzelhető, hogy kompozícióihoz a modelleket saját családja köréből válogatta, ez magyarázná az évek során felbukkant festmények modelljeinek hasonlóságát. Az 1642-ben még apja házában élő festő megházasodik, 24 felesége, Jannetie Bellers ekkor 19 éves. Ha feltételezzük, hogy képünk, összevetve Victors egyéb szignált és datált munkáival, az 1650-es évek körül készült, akkor valószínű, hogy a bájos, lányosarcú Rachel modellje a festő felesége, akinek tudomásunk szerint első gyermeke csak 1655 körül születhetett, vagy talán idősebb leánytestvére, Syntge Victors, míg a narancsot hámozó leány az 1658.-ban már Aachenben férjnél levő Lidia Victors, a nagyobbik fiúcska az 1640-ben született Victor Victors és a kicsi egyik a kisebb testvérek közül, talán a festőpár saját gyermeke. A Lábán és Jákob között kitekintő archoz talán a festő legidősebb fivérének, Adriáén Victorsnak arca szolgált mintául. Mintha ugyancsak a családi modellek indokolnák a koppenhágai « Jákob elássa az idegen isteneket » című képen a bájos, fiatal Rachel, de főként a fürtös fejű, kutyával játszó fiúcska bemutatását, ahol a félig idealizált bibliai, félig holland kispolgári öltözékbe bújtatott személyek sem tartoznak szorosan a szentírás szövegéhez. Ha Victors bibliai tárgyú képeinek ábrázolásmódját vizsgáljuk, arra a meglepő következtetésre jutunk, hogy a meseszerű, anekdotázó, számos genre-szerű részletre kitérő előadásmód nem a mester, Rembrandt felfogását, hanem még a Rembrandt előtti idők, az 1620-as évek szellemét követi. Az itt tárgyalt kép, mint Victors más művei is, sok közös vonást mutat Rembrandt mesterének, Pieter Lastmannak 1622ben készült kompozíciójával, mely Lábán és Jákob találkozását mondja el. A bőbeszédű, számos mellékalakot, táji és csendéleti részletet elénk állító képen a bal szélen álló turbános Lábán és a középtérben gyermekével ülő Rachel a főalak. 25 A két festmény közös vonásai nem a kompozíciók hasonlóságában, hanem a biblia szellemének visszaadásában, a figurák azonos jellegű elhelyezésében nyilvánulnak meg. Rembrandt drámai felfogása helyett Victors a régebbi iskola naiv, egyszerű, közérthető és idillikus komponálását követi, és inkább mesterének mesteréhez, Pieter Lastmanhoz, 26 mint magához Rembrandthoz kapcsolódik. Konzervatív ábrázolásmódja a szabadságát alig kivívott, magát az ószövetség igazi örökösének érző, a katolikus szellemű, barokk lendületű spanyol udvari művészettől tudatosan elkülönülni akaró holland művészetre jellemző és ezek a vonások gyökerében már Lastman öregkori képein is jelentkeznek. Bár Lastman munkáiban ifjúkori itáliai tartózkodása idején sok olaszos vonás volt, ezeket az érett kor holland-realista stílusa, a valóságmegfigyelés, a fejek karakteres hangsúlyozása a 20-as években felváltotta. Rembrandtot, aki 1625 körül volt tanítványa Lastm annak, nem az olaszos idealizálásra való készség, hanem a realista valóságmegfigyelés ragadta meg és ez volt az, amit az ifjabb tanítvány, Jan Victors is továbbfejlesztett a maga egyszerűbb, a közemberek ízléséhez és felfogásához kötődő módján. Victors az olaszos idealizálás helyett inkább egyszerűen karakterizál, s ezért a kifejezés érdekében néha torzítottnak és groteszknek hat. Az újabban vásárolt budapesti festmény legfőbb erőssége a kiegyensúlyozott kompozíció és az egész képen elömlő idillikus hangulat, melyet a karakteresen megfestett főalakok még jobban elmélyítenek. Érdekes még megemlíteni azt is, hogy az 24 B r e d i u s, A. : Lm. 597. 25 Boulogne sur Mer, Múzeum. Közli Van Ryckervorsel: Lastmaniana Oud Holland LI, 1934. 166. 26 F r i e s e, K. : Pieter Lastman, sein Leben und seine Kunst, Leipzig, 1911. 37.
