Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)
CZOBOR ÁGNES: Antonio Tempesta újonnan azonosított képe
Firenzében töltött fiatalságáról, mint a római Baglione. Kedvességéről, örökös jókedvéről, friss eszéről és szellemességéről, szép hangjáról, kiváló zenei érzékéről 5 és arról a képességéről, hogy milyen jól tudott különféle tájszólásokat utánozni, hosszan tájékoztatja az olvasót. 6 Míg így a XVII. században sokszor találkozunk Antonio Tempesta nevével, addig a XVIII. században sokkal ritkábban. Ekkor már gyakran összetévesztik a jóval későbbi holland tájképfestővel, Pieter Mulierrel, aki magát Itáliában Cavalière Tempestának nevezte. Ilyenfajta összetévesztés még Bertolottinál is (1881) előfordul, aki az « Artisti lombardi a Roma » névmutatójában egy művészként kezeli Tempestát és Muliert. Nagysikerű és igen nagyhatású, olykor valóban kitűnő grafikai lapjainak sem volt mindig egyforma az értékelése. A XIX. század elején például Olaszországban lapjainak nagy részét megsemmisítették, mert művészi értéküket nem találták megfelelőnek. 7 Antonio Tempestának a XVII. században nemcsak grafikai lapjai járták be szinte egész Európát, de csatákat, vadászatokat ábrázoló kisméretű képeit is szívesen rendelték meg Itália különböző uralkodói. Tudjuk például, hogy a Mediciek többször vásároltak tőle Rómából képet és neve ezeknél a megrendeléseknél legtöbbször Paul Brillével szerepel együtt. 8 Azok a kisméretű, többnyire tájképi környezetben játszódó jelenetet ábrázoló képecskék, amelyeket Adam Elsheimer különböző nemzetiségű követői oly nagy számban gyártottak, különös északi ízükkel és Itáliában vonzóan egzotikusnak ható jellegükkel, uralkodók és főurak palotáinak kabinetjeiben nagy kedveltségnek örvendtek. Semmiféle adatunk sincs arra vonatkozóan, hogy Tempesta Elsheimerrel és baráti társaságával szorosabb kapcsolatban állott volna, művészete sem mutat különösebb rokonságot Elsheimerével, mégis valószínűnek látszik, hogy közelebbi ismeretségben volt követőivel. 9 Már csak azért is, mert neki magának is flamand, Jan van der Straet (Giovanni Stradano) volt Firenzében az első mestere. 10 Az Elsheimer-körrel való kapcsolatát igazolja az a körülmény is, hogy az augsburgi Johann Könignek, Elsheimer legszolgaibb követőjének egyes képei a megtévesztésig hasonlítanak Tempesta festményeihez. Egy 1622-ből jelzett csataképén pl. (St. Gallen, Fr. Hasler gyűjtemény) Tempesta csatáit, az Uppsalában őrzött, Gustav Adolf számára Augsburgban készült ladikon pedig Tempesta achátkőre festett Vöröstengeren való átkelést ábrázoló képeit utánozza. Bár, mint már említettük, Elsheimer és Tempesta művészete lényegében egyáltalában nem hasonló, mégis nagyon elképzelhető — minthogy a XVIII. és XIX. században sok olyan kisméretű képet, amelyen tájképi környezetben keleti ruhákba öltöztetett alakok szerepeltek, Elsheimer művének tartottak és Elsheimer nagy hírneve miatt hamis jelzéssel is elláttak —, hogy Tempestának több ilyen képe lappang szerte a világban Elsheimer vagy Elsheimer valamelyik követőjének neve alatt. A XIX. század eleji gyűjtemények katalógusaiban nagy számban szereplő, gyakran 5 Talán a zene közös szeretete és művelése kötötte össze Antoniót az egészen más természetű Caravaggióval. 6 B a 1 d i n u c c i, F. : i. m. 70. 7 Disertori, B. : La regia calcografia II. II primo secolo dell'incisione all'acquaforte. Emporium XV, 1922. 147. « La maggior parte délie opere — ed erano molte — che di lui esistevano alla Calcografia Camerale furono distrutte al principio dell'Ottocento perche giudicate prive d'intéressé artistico. » 8 O r b an, J. A. F. : Florentejnsche Gegevens V. Oud Holland 45, 1928. 29 — 30. (Carlo dei Medici megrendelései 1617 — 18-ban.) 9 Mattheus Brill képeibe a Vatikánban Tempesta festette az alakokat. T h i e m eBecker: Künstlerlexikon XXXII. 1938. 516. 10 Második mestere a kitűnően rajzoló Santi di Tito volt, akinek rajztudását B a 1 d inucci nem győzi dicsérni. (Notizie dei Professori . . . Firenze, 1688. 113 és 118.). 7* 103