Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)

SOÓS GYULA: Matvej Genrihovics Manyizer portré-szobra

MATVEJ GENRIHOVICS MANYIZER PORTRÉ-SZOBRA A Szépművészeti Múzeum Modern Szoborgyűjteményének új szerzeményei sorában igen jelentős mű Matvej Genrihovics Manyizer szovjet szobrásznak Kisfaludi Strobl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas kiváló művészről mintázott portréja (54. kép). A szobormű gipszpéldánya az ábrázolt ajándékaként 1958-ban került a gyűjteménybe,

1 és ennek nyomán öntetett róla a Múzeum 1959-ben egy bronzpéldányt.

2 Jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy a Múzeum gyűjteményében a szovjet szobrászatot mindmáig csak ez az egyetlen mű képviseli. A szobor a többszörösen kitüntetett kiváló szovjet mesternek, M. G. Manyizernek, a Moszkvai Képzőművészeti Akadémia tagjának alkotása, aki egyéb eredményei mellett igen kiváló portrészobrász. A szobormű realisztikus, karakterszerű hűséggel ábrázolja Kisfaludi Strobl Zsigmondot. Jól érvényesülnek az ábrázolt határozott arcvonásai: a széles ráncolt homlok, az erős növésű bozontos szemöldök, a kissé hunyorgó szem, az élesen rajzolódó száj. Á szobormű egészéből híven sugárzik Strobl magabízó egyénisége. Mintázása friss, nagyvonalú, de ugyanakkor a részletek gazdagságát is magán viseli. A természeti hűségre törekvő arccal szemben a kabátgallér, az ingnyak és a nyakkendő vázlatosan festői hatásokra emlékeztető megoldása változatossá teszi a szobrot, sokban fokozza friss jellegét. Kisfaludi Strobl nem maradt Manyizer adósa, hanem viszonzásul megmintázta művésztársa képmását (53. kép). A két portré művészettörténeti érdekessége, hogy tréfás fogadás következtében, 1955. év őszén egy időben készült, mikor K. Strobl a Szovjetunióban tartózkodott. A fogadás szerint mindössze egy óra alatt készültek el a portrék s közben a rádió és a televízió közvetítést adott Manyizer műterméből, ahol a művészek dolgoztak. A nemes versenyben két igen jó felkészültségű, nagy mintázási gyakorlattal rendelkező művész mérte össze tudását és képességét. Igen nehéz lenne a két mű között értékbeli különbséget tenni. K. Strobl a Manyizer portré bronzpéldányát az ábrázoltnak ajándékozta, az eredeti gipszminta pedig Strobl mester műtermében látható. Manyizer enyhén nyitott ajakkal dolgozott s ezért Strobl ily módon örökítette meg arcvonásait. Jellegzetes Manyizer szemüvegének érzékeltetése is. A két művész versenyének híre széles körben elterjedt, és egy évvel később, Strobl szovjetuniói gyűjteményes kiállítása alkalmából egy másik igen jelentős szobrász, Vucsetics hívta ki kölcsönös portrómintázási versenyre. így készült el Vucsetics portréja K. Strobl Zsigmondról, mely a Tretyakov Galériába került. 1 A szobor mérete : 45 cm, leltári száma : 58.4JJ. Jelzése a baloldalon : „M. Manyizer 1955" 2 A szobor mérete és jelzése azonos az előbbivel. A bronzbaöntést a Képzőművészeti Alap Iparvállalata végezte.