Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)
FENYŐ IVÁN: Néhány XVI. századi olasz rajzról
tói, távol áll a michelangelói művészet hatósugarától. 24 A rajz a Szépművészeti Múzeum grafikai osztálya kéziratos katalógusában Girolamo Romanino utáni XVIII. századi másolatként szerepel. Kedvezőtlen megítélésénél, késői datálásánál bizonyára szerepet játszott az is, hogy a múlt században az Esterházy gyűjteményben még Conca művének tartották. A pompás rajzzal kapcsolatban azonban Roberto Longhi éles szemének kell igazat adnunk, aki a rajzot, néhány más rajzunkkal együtt, már 1926-ban Romanino műveként említi. 25 Sikerült megállapítanom, hogy a rajz Romanino előzetes vázlata a bresciai Pinacoteca Tosio e Martinengo híres és nagyszabású «Natività» festményéhez (51. kép), amely egykor a bresciai San Giuseppe templom oltárát díszítette. Lényegtelen eltérésekkel azonos a rajzon és a festményen a Szent Család (lásd a bal karjára támaszkodó Józsefet) s a feliettük lebegő angyalok kompozíciója. A háttérben, egészen halvány vonalakkal, a festményen látható épülethez hasonló architektúra vonalait jelzi a rajzon is a művész. Az egyetlen nagyobb eltérés, hogy a két pásztor a képen Szent József mögé került. Ez a módosítás a rajzzal szemben a Szent Családot jobban kiemeli és így az egész kompozíc.'ó harmonikusabbá, egj r ségesebbé válik. Romanino ekkor áll legközelebb a kelet-lombard városok nagy vendégművészének, a velencei Lorenzo Lotto művészetéhez. Lotto hatása a rajzon még sokkal erősebben jelentkezik, mint a bresciai oltárképen, amelyen a ruhák Savoldo-san ezüstös, lágy anyagszerűsége s a magasban lebegő puttók Pordenone-s formaadása mellett Lorenzo Lotto annyira egyéni lírai művészetének befolyása nem érvényesül teljes mértékben. A rajz Máriájának keskeny, finom arca, arckifejezésének bája teljesen Lotto szellemét tükrözi és közelebb áll a példaképhez, Lottóhoz, mint a rajz alkotójához, Romaninónak kerekarcú fejtípusaihoz. Gondoljunk csak Lotto 1523. évi «Natività jára» a washingtoni National Gallery of Art-ban, de különösen a bresciai Pinacoteca «Pasztorok imadasa» festményére ugyancsak Lotto kezétől, amelyet a kutatók 1527—1528. évre datálnak. Ez a mű előfeltétel, terminus post quem Romanino «Nativitàja» számára, amelyet a kutatás szerint 1530 körül festhetett a mester. Ezzel az évszámmal az itt közzétett Romanino rajzunk keletkezési időpontja is megállapítást nyert. A bresciai festmény és a hozzátartozó budapesti rajz kompozíciójának, hangulatának gyökerei a hazai, bresciai művészetben is meglelhetők. Mária mozdulata az áhítatosan keresztbetett kezekkel már Giotto óta gyakori motívum a képzőművészetben, de rajzunknak ez a mozdulata a bresciai iskola öreg mesterére, Vincenzo Foppára vezet vissza. Foppa detroiti «Adorazió-ján», cremai «Angyali üdvözleten» és chiesanuovai «Presepe-jén» láthatta Romanino ezt a motívumot. 28 Előzménye továbbá Romanino «Natività» ábrázolásának a bresciai Santa Agata templom 24 Ltsz. 2224. Vöröskréta, 255 X 200 mm. Az Esterházy-gyűjteményből. 25 L o n g h i , R. : Di un libro sul Romanino. L'Arte XXIX, 1926.' 149. — E rajzzal együtt Longhi két további budapesti rajzot sorol fel az «Emmausi vaesora» és a «Kanai mennyegzo» ábrázolásával, mint Romanino művét. Ezekről a rajzokról azonban — amelyekhez még az «Utolso vaesorat» ábrázoló harmadik lap is tartozik — még 1908ban H. Geisenheimer egy előadásában kimutatta, hogy előzetes vázlatok Bernardino Pocetti freskóihoz a firenzei Sto Spirit o templom refektóriumában. Lásd Gottschewski, A.: Monatshefte für Kunstwissenschaft. Rundschau 1908. 455. (Geisenheimer előadásának ismertetése). — Geisenheimer, H.: Mitteilungen des Kunsthistoiischen Institute in Florenz. I. 1911. 44. és H o f f m a n n , E. : Ujabb meghatározások a rajzgvűjteménvben. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Evkönyvei VI. 1931. 166. old., 44. kép. 2G Lásd W i t t g e n s , F. : Vincenzo Foppa. Milano, é. n. LXVIII, LXX, LXVII. kép.
