Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)
FENYŐ IVÁN: Néhány XVI. századi olasz rajzról
Landesgalerie »-ben. 12 A budapesti rajz nehezen képzelhető el Lionardo «Anghiari csatája » nélkül, s az Uffizi « Szent Jeromos » rajzának is előfeltétele Lionardo azonos tárgyú festménye a vatikáni képtárban. A budapesti és a firenzei rajzok minden bizonnyal a mester azonos korszakából származnak. A formák, mozdulatok minden kuszáltsága, homályossága ellenére a budapesti lapon még nem észlelhető Pontormo késői rajzainak manierista egzaltáltsága, a kontúrvonalak, árnyékolások számtalan részletéből még kicsendül a renaissance rajzművészet szépsége és tisztasága. Renaissance szépségeszmény sugárzik a verso haldoklójának nemes, kifejezésteljes vonásaiból is. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha a budapesti rajz keletkezési idejét a firenzei « Vértanúság » festményekkel egyidejűnek tartjuk, és a húszas évek végére tesszük. * A meghatározatlan és a kéziratos katalógusban sem szereplő rajzok között lettem figyelmes az itt közölt érdekes és kitűnő rajzra, amely szerintem kétségtelenül a novellára! manierista festő Lelio Orsi alkotása (48. kép). 13 Nemcsak stílusa révén illik maradéktalanul Lelio Orsi oeuvre-jébe, hanem a mesterre vall a szokatlan és különös téma, valamint a téma látomásszerű szubjektív megjelenítése. Az itt közzétett lap Lelio Orsi legjelentősebb rajzai közé tartozik. A bonyolult ábrázolás magyarázatát hálásan köszönöm Panofsky Erwin professzor úrnak, aki « Artist, Scientist, Genius : Notes on the Renaissance-Dämmerung » (megjelent a : The Renaissance, A Symposium, The Metropolitan Museum of Art, 1952. febr. 8—10, 77. skk.) című tanulmányában Lelio Orsi Louvre-beli rajzát teszi közzé, amely, közlése szerint, majdnem teljesen azonos a budapesti lappal, de stílusa egy kevéssé vázlatosabb. A mi gondosabban kivitelezett rajzunk az ábrázolás « Reinschrift»-jenek nevezhető, s valószínűleg metszet számára készült. Az ábrázolásra vonatkozóan Panofsky professzor úr a következőket közli : A rajznak nemkevósbé monumentális a témája, mint a világ teremtése Krisztus előtt 3761-ben március 21-én, vasárnap (ha bízunk Hillel rabbiban), vagy Krisztus előtt 3950-ben (ha más olyan tekintélyeknek hiszünk, mint a művész fiatalabb kortársa, Joseph Justus Scaliger). Es nagyon valószínű, hogy a rendkívüli témát a Gregorián-naptár reformja sugalmazta, amely 1582-ben annak érdekében törölt tíz napot, hogy a tavaszi nap-éjegyenlőséget március 2l-re tegye vissza, amelyet az egyházatyai hagyomány a világ teremtése napjául kijelölt. A lázadó angyalokat elűzték és a kép alján gyötrődnek, mialatt a pokol szellemei és fantomjai jobbról közelednek. A színhely ily módon elő van készítve a teremtés művére, amely döntő stádiumba jutott. Hét bolygót látunk a Ptolemeus-i rendnek megfelelően. Eszerint balról jobbra : Luna-Diana, a hold istennője ; Vénusz ; Merkur ; Sol-Apollo, a nap istene ; Mars ; Jupiter és Saturnus. De mialatt a három felső bolygó már birtokában van a maga szférájának, a többi, hogy úgy mondjuk, még invesztitúrára vár. Es közöttük a nap istene, centrálisán elhelyezve, a « felső » 12 G a m b a , C. : i. m. 17. sz. C 1 a p p, F. M. : i. m. e rajz keletkezését is az 1527 — 1529. évekre teszi. — O er tel, R. : Pontormos büssender Hieronymus. Mitteilungen des Kunsthistorischen Institutes in Florenz. VII. 1953 — 1956. 111. Oertel itt 1525 körüli évekre datálja a Hieronymus kompozícióját. 13 Ltsz. 58.1185. K. Tollrajz, 453 X 353 mm. A rajz hátlapján, talán még cinquecento írással a művész neve áll : « Lelio da Nuovalara ». Egykor a nürnbergi Praun gyűjteményben. Lásd. Murr, Ch. Tb. de : Description du Cabinet de Monsieur Paul de Praun a Nuremberg. 1797. 45. Lelio da Nuovelara, 1. sz. «Un grand et beau dessin ; a la plume. » — A különös, teljesen irracionális kompozíciójú rajzot Tolnay Károly találóan William Blake egy korai előfutárának nevezte. (Szóbeli közlés.)
