Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)
RADOCSAY DÉNES: A magyarországi gótikus faszobrászat határkérdéséhez. II.
amely a XIV. század második fele és 1720 között igyekezett születésük idejét meghatározni, csökkenthető, a három és félévszázados időhatár — hihetően — egy-két évtizedre szűkíthető. A gótizáló törekvéseknek eddig szűkebb hazájaként megismert Felvidék mellett pedig, a jelenség a Dunántúlon is bizonyítható s így joggal valószínűsíthető, hogy ez a későreneszánsz vagy korabarokk szobrászatnak az ország minden területén kisebb-nagyobb mértékben kísérője volt. Emellett tanúskodik a közös típusnak egy második dunántúli képviselője is, a soproni topográfiakötetben közzétett (522. old., 534. kép) s 1676-ban faragott fertőszentmiklósi kőPieta is. Az újabb ruttkai (Vrutky) templomban látható Piéta nem tartozik ugyan szepességi szobraink együtteséhez, rövid említése mégis kívánatos. Divald futó megjegyzése szerint a ruttkai (Vrutky) templom kamrája egy Szt. János s egy Piéta szobrot őrzött. 23 Az előbbi a turócszentmártoni múzeum ruttkai eredetű János figurájával nagyobb nehézség nélkül azonosítható, az utóbbi pedig a ma a templom orgonakarzat alatti mellékoltárán álló Pietával lehet azonos. Divald óta a szoborról senki nem emlékezett meg, reprodukciója sem látott napvilágot. Kérdéses Pietánk valóban középkori kompozíciót követ, redői gótikus emlékekről tanúskodnak — ez vezethette félre Divaldot —, egészében mégsem a középkor műve. Említett szepességi Pietáink összefüggő csoportot alkottak, — kompozíciójuk forrása egy középkori kegyszobor lehetett. Óket követően néhány felvidékifeszületünk ugyancsak egymáshoz kapcsolható. E ruhátlan felsőtestű corpusok a barokk-kori szobrász számára a bő öltözékű Pietáknál kevesebb lehetőséget nyújtottak arra, hogy a ruharedőzet dekoratív elemeivel gótikus mintaképeinek azokhoz hasonlóan ,,hű" követését tanúsítsák. De a kompozíció, az arányok, a testfelület kezelési módja, az ágyékkendő ilyen vagy olyan motívuma mégis árulóvá lehet s világosan felismerhetővé teheti a ruhátlan figura stílusforrásait, készültének hozzávetőleges idejét is. A Szépművészeti Múzeum őrzi a szepesbélai (Belá) Kálvária 1510—1520 táján készült feszületét (48. kép). 24 Korának nem különösebben jelentős alkotása. Arca 23 Divald, K.: Csúcsíveskori szárnyasoltárok Bars és Turóc vármegyében. A Ma gyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye XLV, 1911. 553. Itt említjük meg, hogy a szentiványi (Sväty Ján) Kálvária oltár keltezése is mindmáig kérdéses volt. Myskovszky mindössze annyit említ róla, hogy szekrényében háromalakos kálvária, szárnyain, a négy evangélista aranyalapú képe látható s oromzata helyén más oltárról származó oromképek állnak. Fogalmazásából az sem derül ki, vajon a szekrény kálváriája faragott-e avagy festett. (Liptó megye középkori építészeti emlékei. Archaeologiai Közlemények XI, 1877. 17 — 18.) Könyvemben Szentiványnál (Sväty Ján) Myskovszky nyomán csupán a gótikusnak vélt szárnyképek szerepelnek. (A középkori Magyarország táblaképei. Budapest, 1955. 432.). Ugyanakkor a két háromszögű oromképről Jánosháza helységnév alatt emlékeztem meg (uo. 337). Ahogy a helyszíni vizsgálat meggyőzött, az oromképeknek Jánosházánál való említése téves. A félreértés forrása Szentivány szlovák neve, Csánky Miklósnak az oromképekkel kapcsolatos téves utalása volt. A kérdéses szentiványi (Sväty Ján) oltár valóban szárnyas építmény, közepén háromalakos Kálvária festménnyel, belső szárnyképein a négy evangélista egy-egy alakjával. Szárnyas szerkezete ellenére sem tartozik középkori emlékeink együttesébe, — a XVI. század közepét követő provinciális reneszánsz alkotása. Két szárnya fölött látható a Jánosházánál említett, két, 1470—1480 táján készült oromkép. Habakuk próféta 52 X 52 cm, Dávid király 53 X 53 cm. 24 Divald K.: Szepes vármegye művészeti emlékei II. Budapest, 1906. 65; T-r.: A Thomka-gyűjtemény. A Gyűjtő'I, 1912. 63. old., kép : 64. old.; G e n t h o n L: A Nemzeti Múzeum magyar faszobrai. Magyar Művészet IV, 1928. 311 — 312. old., kép: 315. old.; Csánky D.: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV—XVI. században. Az O. M. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei VIII. Budapest, 1937. 81 ; Kampis A.: id. m. 92 — 93. old., kép : 244. old. A Kálvária csoport két lator mellékfigurájáról több szó esett eddig mint magáról a feszületről. 10* 139
