Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)

RADOCSAY DÉNES: A magyarországi gótikus faszobrászat határkérdéséhez. II.

törtökhelyi Piéta dombormű.

13 Keltezése hosszú időn át a XV. század vége és a XVI. század eleje körül ingadozott. Már első ismertetője legszebb emlékeink közé sorozta, azután mesteri műnek, a realizmus diadalának minősült. így a Szepesség legszebb alkotásai közé került, s vélt értékei miatt feltételezték azt is, hogy a Zápolyák révén Budáról származott Csütörtökhelyre. Diadalútjának csúcsára 1934-ben jutott, amikor nehezen találva már új dicsérő jelzőt, tekintélyes professzorunk formái mögött donatellói szellemet keresett. Ezzel művészettörténeti pályafutásának delelőjére ért. Híre-becsülete a következő évtől fogyatkozni kezdett. Előbb tartózkodó realizmus jellemezte, míg végül Kampis kereken megmondta, hogy mestere száraz, modoros, hiányos arányérzékú faragó volt. Wiese előbb lazábban, majd Kampis szorosabban kapcsolta hozzá az ólublói (Stará L'ubovna) ós a szepeshelyi múzeum szepesmindszenti (Bijacovce) Pietáját. Wiese a kompozíció forrását Quentin Massysnál gyanította, formáin a Lőcsei Pál-műhely több stílusjegyét figyelte meg, lehetségesnek tartotta átfaragottságát s azt is, hogy a dombormű egy festett mintakép másolata. Mindezek alapján keletkezése idejét már tágabb időhatárok közé, a XVI. század első felére helyezte. Ugyanekkor a szepesmindszenti szobrot (45. kép) — valószínűleg ugyancsak korábbi kegykóp után készülvén — a XVII. század első felére, az ólublóit pedig (46. kép) a szepesmindszenti nyomán 1720 tájára keltezte.

14 Kampis szerint a három mű egyazon mester, a Szepességi Pieták mesterének alkotása s keletkezésük 1510 tájára tehető. A csütörtökhelyi Piéta keltezése körül bonyolódó nehézségeket Carl Theodor Müller oldotta meg. Utalt arra, hogy a dombormű régi típust követ, aligha a gótika alkotása s feltehetően 1600 táján készült.

15 Bár véleménye nem talált meghallgatásra — Sourek a XVI. század közepén túl nem merészkedett,

16 Kampis pedig 1510 mellett vallott,

17 mégis kétségtelen, hogy Müller javaslata a szepesmindszenti és ólublói kapcsolatokkal együtt vezet a helyes megoldáshoz.

18 Természetesen nem oly módon, hogy az 1600 körüli keltezést abszolút érvényűnek ós megmásíthatatlannak vélnénk, hanem úgy, hogy ez a keltezés a gótikus időszakot követő későreneszánsz vagy barokk században való születést jelzi. Ezzel a javaslattal oldódik meg a dombormű és a 13 Éber László segédőr jelentése tanulmányútjáról. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1903. évi állapotáról. Budapest, 1904. 147 ; Divald, TS..: id. m. I. 62 ; II. 66 — 67. old., XIII. tábla; Császár E.: Könyvismertetés. Századok XL, 1906. 662; Divald K.: Magvarország művészeti emlékei. Budapest, 1927. 139. old., 160. kép; G e n t h o n L: Régi magyar faszobrok. AMűgvűjtő III, 1929. 274; H e k 1 e r A.: A magyar művészet története. Budapest, (1934). 68 — 69. old., 40. kép ; Gerevich L.: A kassai Szent Erzsébet templom szobrászata a XIV—XVI. században. Budapest, 1935. 15, 86 ; Hekler, A.: Ungarische Kunstgeschichte. Berlin, 1937. 61. old., 100. kép ; Kampis A.: A Szent Anna oltárok mestere. (Kny. Domanovszky emlékkönyv). Budapest, 1937. 8 — 9 ; Vystava staré uméni na Slovensku. Praha, 1937. 260. sz.; Schürer, O. - Wiese, E.: id. m. 77, 200 — 201. old., 278. kép ; H o r v á t h, E.: Il rinascimento in Ungheria. Annuario, Studi e Documenti Italo—Ungheresi . . . III. Roma, 1939. HO ; M ü 11 e r, C. Th.: id. m. 82 ; Die Kunst in der Slowakei, (szerk. Sourek, K.) Prag, 1939, 61. old., 467. kép; Kampis, A.: Középkori faszobrászat Magyarországon. Budapest, 1940. 89 — 91, 150. old., kép: 251. old. Itt kell megemlítem, hogy Wiese egy másik csütörtökhelyi Pietáról is megemlékezett, amely (a sekrestyében levő oltáron) ugyancsak régebbi mintaképeket követ s a XVIII. század első felében keletkezett. 14 Schür er, O. — Wiese, E.: id. m. 86, 213. old. 15 Müller, C. Th.: id. m. 82. 16 Die Kunst in der Slowakei, (szerk. Sourek, K.) Prag, 1939. 61. old., 467. kép. 17 Kampis, A.: id. m. 89—91, 150. old. kép: 251. old. 18 Kampis A.:A Szent Anna oltárok mestere. (Kny. Domanovszky emlékkönyv). Budapest, 1937. 9.; Kampis A.: Középkori faszobrászat Magyarországon. Budapest, 1940. 89 — 91, 150. old., kép : 250. old. 10 Bulletin 18 137