Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)

RADOCSAY DÉNES: A magyarországi gótikus faszobrászat határkérdéséhez. II.

A görgői (Harhov) Madonna biztos évszáma miatt fontos emléke sorozatunknak. Az oltár, amelynek középrészét díszíti, 1694-ben épült. Wiese szerint a lőcsei (Levoca) későgótikus főoltár Madonnájának szerkezeti felépítését vette át, de tárgyalt emlékeink körében a leibici (L'ubica) főoltár Máriájához fűzik szorosabb és közvetlenebb rokonszálak.

9 A görgői Madonna arca, haja és főleg a kis Jézus típusa félreérthetetlenül mutatja faragójának barokk ízlését — a figura ruházata ugyanakkor e mester szobrászati gyakorlatában még eleven gótikus emlékekről tanúskodik. Mária bő ingének ráncai kemény árkokkal függőlegesen hullanak alá, köpenye jobb karja alatt íves öblöt vet, majd függönyszerűen csüng le, ékalakú gyűrődéseket alkot s olyan motívumokat formál, amelyek szinte törvényszerúek a gótikus figurák öltözékeinél. Kapcsolata mintaképével vagy mintaképeivel, függősége a leibici Madonna típusától világosan felismerhető, mégha annál merevebben, stilizáltabban fogalmazott is. E későközépkori Madonnákhoz olyan viszony fűzhette, mint amilyen rokonság kötötte a leibici főoltár három kisméretű gótizáló női szentjét ugyanezen oltár gótikus Szt. Katalinjához. A görgői szobor a szepességi művészet körében nem egyedül álló emlék. A korábban a XV. századra helyezett szepesjánosfalvi (Jánovce) Madonna a görgői Mária típusát követi ;

10 azzal egyidőben, vagy kevéssel utána kellett készülnie. Biztos évszámhoz köthető emlék, az 1686-ban faragott szepeshelyi (Spisská Kapitula) Szt. Márton oltár segíti további tájékozódásunkat,

11 Az oltáron álló primitív lovasszobor a későközépkori lovas Szt. György ábrázolások mintájára készült. Egésze, kompozíciója, s ezzel egyenértékűen a szent gótikus formákat követő köpenye, a földön fekvő koldus gótikus hagyományok szerint redőzött leple egyaránt a középkori elemek szívós továbbéléséről tanúskodik. E néhány önmagában álló s nem korábbi szárnyasoltár keretei közé illesztett szobrunk, több oltár-figurával együtt érzékelteti helyesen azt az eleven XVII. századi gótizáló folyamatot, amely a helyi hagyományokra támaszkodva biztosította a középkori típusok, formák továbbélését. Nem tekinthető e folyamat immár néhány sporadikus jelenség véletlen együttesének. A gótizáló törekvés a XVII. századi magyarországi művészet fő áramlatának olyan mellékfolyója volt, amely sajátos hordalékot hozott magával. Lassan görgetett kövei-emlékei között természetesen különbözőek akadtak, attól függően, hogy a megtett út alatt mennyit csiszolt, formált rajtuk az ár. A jelenség nem új, csupán behatóbb vizsgálata késett. Már Divald felhívta rá a figyelmet : ,,Az ellenreformáció korában, amidőn az evangélikus templomok ismét a katolikusok birtokába kerülnek, az új oltárok fafaragó mesterei gyakran egész kompozíciókat is másolnak a régi szárnyasoltárokról. Ilyen középkori szobrok és domborművek másolataival többek között a lőcsei gimnáziumi templom főoltárán, Podolin és Lubló plébániatemplomában találkozunk."

12 Divald első megjegyzése téves, minden bizonnyal a valóban gótikus lőcsei Madonnára vonatkozik ; a második talán egy podolini (Podolinec) feszülettel azonosítható ;, a harmadik viszont a Szepesség egy eddig eltérően értelmezett kisebb Piéta csoportjához vezet. A legjobban ismert és a legtöbb félreértéssel méltatott emlék közöttük a csü9 Schürer, O. — W i e s e, E.: id. m. 86, 213. old., 316. kép ; A g g h á z y M.: A barokk szobrászat Magyarországon II. Budapest, 1959. 102. 10 S p ir k o, J.: Umelecko-historické pamiatky na Spiëi I. Spisská Kapitula, 1936. 123; Schür er, O. — Wiese, E.: id. m. 86, 213. 11 S chür er, O. — W i e s e, E.: id. m. 84.; A g g h á z y M.: id. m. II. 271 — 272. A Szt. Márton hátán levő feljegyzés szerint a szobrot Simon Reiter 1686-ban faragta. 12 D i v a 1 d K.: Szepes vármegye művészeti emlékei II. Budapest, 1906. 97.