Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)

VARGA EDITH: Az egyiptomi gyűjtemény késői kori szobrászmintái

minták csoportjába sorolható, azt két alapvető tényező bizonyítja. A tábla szélei épek, nagysága és kivitele az eredetileg kialakított formát adja vissza ; kizárt tehát, hogy valamely relief vagy sztélé töredéke lenne. A második és legfontosabb bizonyíték a darab jelenlegi állapota. A relief felülete erősen kopott, lehorzsolt ; sok helyütt az eredeti felület hiányzik, s egyes testrészek mellett az eredetileg kiemelkedő felszín egy magasságban van a tábla alapszintjével (a fej hátoldala, jobb könyök, jobb lábfej). A test kontúrjait — még a lábak belső vonalait is — körben stukkó-réteg veszi körül. Ez a réteg helyenként éppen csak jelzi (a fej, jobb váll s a lábak belső rajzánál), másutt a mélyedés árkaiban vastagon lerakódva erősen hangsúlyozza a körvonalakat (jobb derék és csipő, bal mell, has és láb) ; a felemelt bal kar körül azonban az alapszinttel egyenlő vastagságban tapadt meg, sőt a relief felületére is behatolt. Ezek a stukkórétegek minden kétséget kizáróan a relief modell-jellegét bizonyítják, s a példány ily módon öntvényminta volt, amelyről — az erősen kopott felszín és az egyenetlenül lerakódott gipsz tanúsága szerint — számos öntvényt készítettek. Ez a szokás tehát nem csupán a királyfejek és büsztök. továbbá a tematikus reliefminták esetében terjedt el az egyiptomi szobrászatban,

36 hanem a hieroglifmintáknál is. Feltételezhető, hogy az utóbbi csoport példányait az előzőeknél még nagyobb számban sokszorosították a kőfaragók számára egyrészt a kézműves munkájának megkönnyítése, másrészt a feliratok betűtípusai egységes formakincsének megőrzése céljából. Magától értetődő, hegy kisebb hibának számított egy isten- vagy istennő-fejnek, állatfigurának vagy testrésznek az előírástól eltérő ábrázolása,

37 mintha a feliratok betűtípusait a kőfaragó a kanonikus formáktól eltérően mintázta volna meg. A hieroglif-mintákról vett stukkó öntvények azonban még egy ponton igen jelentőssé váltak. Az i. e. VII. századtól kezdve az egyiptomi szobrászműhelyek munkásai között egyre inkább feltételeznünk kell idegen — főként görög — származású kőfaragókat. A külföldi kőfaragók a görög hódítás előtt aligha élhettek volna meg kizárólag a magukkal hozott művészeti szemlélettel készített alkotások eladásából, s minden bizonnyal kénytelenek voltak egy-egy szobrászműhely kötelékébe lépni, s az ott előírt rész-feladatokat elvégezni. Ezeknek a kézműveseknek a számára —• különösen a feliratok vésésénél — nélkülözhetetlen volt a stukkó-öntvények használata, amelyek segítségével éppoíyan stílusú, uniformizált betűket voltak képesek kivésni, mint egyiptomi társaik.

38 Bizonyos az is, hegy a késői korban a démotikus írás rohamos terjedésével még a bennszülött kőfaragók között is szép számmal akadtak olyanok, akiknek nehézséget okozott volna a hieroglif írásjegyek pontos felrajzolása. Ily módon számukra—-az előzőkben tárgyalt szempontok mellett — e vonatkozásban is nélkülözhetetlenné vált a stukkóöntvények használata. 36 A Szépművészeti Múzeum Közleményei, 16, 1960; Amarna-kori mészkő hieroglifminták : Pétrie, W. M. FI.: Teli el-Amarna. London, 1894. 31. old., XI, 4. tábla; Stukkó-öntvények a kairói Musée Egyptien-hen : kartus, napkorong kezekkel, különféle írásjegyek : 24/D terem ; Késői kori stukkó-öntvény hieroglif-mintáról skarabeussal : Kairó, n°16!ll 21 5 37 Kivételt képeznek a királyfejek és büsztök, amelyeknek egységes fiziognomiai és stiláris vonásokkal kellett rendclkezniök. 38 Nem lenne érdektelen összegyűjteni az egyiptomi — főként a VII—

III. század közötti — művészeti emlékek idegen származású mestereinek neveit, illetve az emlékeken fennmaradt feljegyzéseit. Ilyen neveket és feljegyzéseket a szobrászminták egyes példányai is megőriztek, természetesen elsősorban az igényesebb darabok. Különösen figvelemre méltó két minta : (1) a Ny Carlsberg Glvptothéque egvik befejezetlen királyfej modellje (AEIN 1532: M o g e n s e n, M.: id. m. A 642, LXXXIV. tábla),