Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960
ESZLÁRY ÉVA: Barokk márvány lovasszobrocska a Régi Szoborgyűjteményben
A portrészerű arc, melyet az allonge paróka és a csipkés nyakravaló keretez, azt a Miksa Emánuelt ábrázolja, akit a metszetekről és érmekről ismerünk. A test formáit kidomborító, a derék alá lefutó vért, a rövid tunica, a bal karon átvetett drapéria, melynek egy része hátravetődik a ló farára, viszont olyan antikizáló ruhába öltözött herost mutatnak, akinek megformálásához Bernini XIV. Lajos szobra szolgált mintaképül (52—53. kép). 6 Nem csupán az öltözék és a drapéria elrendezése emlékeztet minket Bernini művére, hanem a lovasszobor komponálásának móelja is. A római Szent Péter templomban levő Nagy Konstantin lovasszobron 7 alakítja ki a művész azt a típust, ahol a csupán hátsó lábain álló, két felágaskodó mellső lábát azonos szintbe tartó, fejével jobbra forduló lóalak jobb oldala a szobor egyetlen jelentős nézete. A lovasszobor többnézetűségéről, a sokoldalú plasztikai lehetőségek kihasználásáról való lemondás, a lovasszobor-kompozíció festőivó tétele, melyet itt a fény-árnyék hatásokban bővelkedő drapéria még inkább hangsúlyoz, a műfaj új típusát jelenti. Elsősorban a reliefszerű felfogás, az egyik hosszoldali nézet hangsúlyozása az, ami Bernini lovasszobor típusát jellemzi. A felágaskodó, dinamikus típus kialakításában azonban Bernini művei csupán a fejlődés közbenső állomásai. A hatásának tulajdonított felágaskodó lovaskompozíciók 8 — ha létrejöttükhöz részben Bernini szobrai adták is az indítékot — nem jelentik a típus következetes átvételét. Éppen az erős és határozott, egyetlen nézetre való komponálás nincs meg ezeknél, ami Bernini Nagy Konstantin szobrára annyira jellemző, és ami a XIV. Lajos szobrához készült vázlaton és magán a később Marcus Curtius szobrává átalakított emléken is a legszembetűnőbb. A XIV. Lajos számára készült szobron az egynézetűség talán még határozottabbá válik azáltal, hogy a lovas fej- és testtartásával a jobbra befeléforduló állat ritmusát követi, karjait pedig — erőteljes lendületük ellenére is inkább a síkszerűséget mint a teret hangsúlyozva —- a szobor egyetlen nézetének megfelelően mozgatja, Bernini XIV. Lajos szobrának sorsa közismert. A dinamikus és festői effektusokban bővelkedő, szertelen barokk emlék alapvetően idegen volt attól a racionális szellemtől, amit az uralkodó megkívánt szobrászaitól. Azok az emlékművek, melyek Franciaországban kivitelezésre kerültek nyugodt méltósággal, léptető lovon ábrázolták a királyt. A legtöbb lovasszobor egymáshoz igen közelálló szkémára készült Mansard udvari építész felügyelete alatt. 9 Bernini szobrát csak igen későn, a mester halála után szállíttatják Franciaországba, 10 de akkor sem az eredeti tervek szerint a Tuileriák előtti téren helyezik el, hanem a Versailles-i parkban. 11 Még itt sem a saját képmásaként, hanem Girardon által Marcus Curtius szobrává átfaragva állíttatja fel az uralkodó. 12 Érthető tehát, hogy Franciaországban, de külföldön is elsősorban a kivitelezésre került XIV. Lajos emlékművek hatottak, nem pedig Bernini mellőzött, átfaragott szobra. 6 XIV. Lajosnak Marcus Curtius szobrává átfaragott lovasemléke a Versailles-i parkban áll. A hozzá készült terrakotta modell Rómában a Galleria Borgheseben található. 7 Wittkower, R. : Gian Lorenzo Bernini. London, 1955. 106. kép. 8 Brinckmann, A. E. : Barockskulptur II. Berlin— Neubabelsberg, 1919. 335 — 336. 9 Dahl, I. : Das barocke Reitermonument. Inaugural-Dissertation zur Erlangung der Doktorwürde der Philosophischen Fakultät (I. Sektion) der Ludwig-MaximiliansUniversität zu München. Düsseldorf, 1935. 61 — 67. 10 Brinckmann, A E. : Barock-Bozzetti. Frankfurt am Main, 1924. IL 68. 11 Brinckmann, A. E. : id. m. 69—70. >- Brinckmann, A. E. : id. m. 70; Dahl, I. : id. m. 56.
