Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960
RADOCSAY DÉNES: A magyarországi gótikus faszobrászat határkérdéséhez I.
A közép-európai művészetek körében, s így nálunk is, e gótizáló tendencia manierista stílusperiódushoz közvetlenül nem köthető. De nem véletlen talán, hogy Itáliában is és nálunk is egyaránt a reneszánsz kiteljesedését követő korszak során figyelhető meg, nevezzük ezt bár Olaszországban manierizmusnak, Magyarországon pedig későreneszánsznak, vagy korabarokknak. Hasonló módon, hasonló időben ad életjelt magáról a német művészetek körében is. A Mária Zell-i Madonnának több másolata maradt meg s ezek a XVI—XVII. század során keletkezhettek 18 — nálunk a Károlyi gyűjteményben, Nagyváradon (Oradea Mare), 19 Tájon (Tajov) 20 és a székelyudvarhelyi múzeumban volt, illetve van egy-egy példánya ; a bajor Nemzeti Múzeum nagy katalógusa több középkori szoborról készült barokk kópiát mutatott be ; 21 Feulner szerint a XVII. századi német szobrászat tudatosan alkalmazta a gótika dekoratív formáit, 22 s megállapításának lényegét nem érinti, ha később Müller néhány datálását módosítja is ; 23 ismét Feulner utal Leinberger Pihenő Krisztusának több barokk-kori másolatára s hívja fel a figyelmet egyben egy jelentős XVIII. századi landshuti szobrászra is, aki még ekkor is ugyané későgótikus művet vette mintaképéül ; 24 Carl Theodor Müller a XVII. századi feszületek egy csoportjának típusát vezeti S toss fesziüeteihez vissza ; 25 Gertrud Otto egy XVI. századvégi Mária figurában Gregor Erhart egyik Madonnájának típusát ismeri fel ; 26 Baum újabb, ismeretlen német szobrokat bemutató munkája két gótizáló figurát reprodukál, az egyiket 1580, a másikat 1600 tájára keltezi ; 27 végül az osztrák topográfia Eeldkirch-i kötete egy lágy stílusú Pietának a XVII. század első felére tehető másolatát teszi közzé. 28 A felsorakoztatott néhány példából kettős tanulság következik. Az első : a gótizáló tendencia a német szobrászat körében a XVI. század végén jelentkezik — avagy inkább folyamatosan él tovább a későközépkort követő évtizedekben is —, végigkíséri a XVII. század fejlődését — nyilván ekkor a legvirulensebb —, szórványosan fordul elő a XVIII. században. A második pedig : a leggyakoribb gótikus kompozíciók, alakok —- mint a Piéta, Feszület, Pihenő Krisztus, Madonna — foly18 Braun, J. : Eine alte Kopie des Wallfahrtsbildes zu Maria-Zell. Zeitschrift für Christliche Kunst XXIII, 1910. 295—298. 19 Divald K. : Csúcsíveskori szárnyasoltárok Bars és Turóc vármegyében. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye XLV, 1911. 554. 20 D i v a 1 d K. : Zólyom vármegye csúcsíveskori szárnyasoltárai. A Magvar Mérnök és Építész Egylet Közlönye XLII, 1909. 123 ; D i v a 1 d K. : Csúcsíveskori szárnyasoltárok Bars és Turóc vármegyében. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye XLV, 1911. 554. — A székelyudvarhelyi szoborra Balogh Jolán hívta fel a figyelmemet. 21 H a 1 m, P h. M. — L i 11, G. : Die Bildwerke des Bayerischen National museums I. Augsburg, 1924. 145 — 148. tábla. 22 Feulner, A. : Die deutsche Plastik des sechzehnten Jahrhunderts. FirenzeMünchen, 1926. 2. ,,Wir werden später Beispiele des siebzehnten Jahrhunderts ausführen, die bewusst die dekorativen Formeln der Gotik übernahmen, die als Ausdrucks mittel immer noch unentbehrlich schienen." 23 Müller, Th.: Zum gegenwärtigen Stand der Erforschung der deutschen Plastik des 15. und 16. Jahrhunderts. Kunstchronik VII, 1954. 292. 24 Feulner, A. : Beiträge zum Werk Hans Lembergers. Jahrbuch der Preuszischen Kunstsammlungen XLVIII. Berlin, 1927. 130. 25 Müller, C. T h. : Veit Stoss. Zur Geltung seiner Werke im 17. Jahrhundert. Zeitschrift des Deutschen Vereins für Kunstwissenschaft IX, 1942. 191. 26 Otto, G. : Gregor Erhart. Berlin, 1943. 80. 27 Baum, J. : Unbekannte Bildwerke alter deutscher Meister. Stuttgart, 1954. 62, 63. kép. 28 Österreichische Kunsttopographie XXXII. Die Kunstdenkmäler des politischen Bezirkes Feldkirch. Wien, 1958. 537. old., 613. kép.
