Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)
BOSKOVITS MIKLÓS: Bolognai „Imago Pietatis”
A korapozíció fejlődésére jellemzőnek látszik, hogy a feloldódás, az alakok természetes egybefűzése először Firenzében és környékén történik meg, míg a felső-itáliai képek viszonylag sokáig megőrzik a S. Croce in Gerusalemme típusát. Ez utóbbi jellemzi képünket is, amely tehát konzervatívabbnak látszik a firenzei példáknál, míg kompozíciója a velenceiekénél tömörebb, kiérleltebb (31. kép). 7 Ha az alakok megmintázását figyeljük, feltűnik képünkön a Krisztus-test száraz, vonalas, kissé bizáncias megfogalmazása, a fej hosszúkás arányai, a hosszú orr, a haj kezelése ; mindezek a rimini iskola utóvirágzásának egy érdekes termékét, a moulins-i múzeum ,,Pieta"-ját idézik emlékezetünkbe (32. kép). 8 Ez a kép még sokat őriz a hasonló firenzei Krisztus-ábrázolások fiziognomiájából, a mi képünkhöz közelít azonban a testformák archaizálóan vonalas összefogása és néhány kisebb részlet : a félig nyílt szemek és száj, a haj alól előbukkanó fül, stb. Más irányba mutat a lágy megformálás, amely a mi képünknél főleg Krisztus és Szt János fejét jellemzi. Az előrefelé kissé megnyúlt fejforma, a finomvonalú hosszúkás orr, a hosszú, keskeny metszésű szemek, a lágy, félig nyílt ajkak, vagy másrészt a ruházat sommázottan súlyos redői, úgy gondoljuk, valamely jelentős mester stílusának kissé vulgarizáló követőjére vallanak. A bolognai iskola nagymestere, Vitale lehetett a példakép, akinek különösen a luganoi Thyssen-Bornemissza gyűjteményben levő Keresztrefeszítése mutat sok rokon elemet képünkkel (33—34. kép). 9 Különösen feltűnik a fejek megmintázásaMesterének" egykor a worcesteri F. C. Smith-gyűjteményben volt képén (repr.: Worcester Art Museum Annual III, 1937 — 38. 23.), míg lendületes, hármas esoportfűzésre figyelhetünk fel a strasshurgi múzeum kis firenzei ( ?) tábláján (Musée des Beaux-Arts de la Ville de Strassbourg. Catalogue des peintures anciennes. Strasbourg, 1938. 122. old., 209. sz.). A kompozíció egvik legkiforrottabb változatát Giovanni da Milano híres „Pietá"jában látjuk, a firenzei Aecademiában (repr.: Van Marie, R,: id. m. 113. kép.) — A Belliniekig vezető fejlődésvonal szellemes rajzát — bár kiindulópontja később tévesnek bizonyult, — Panofsk y, E.: ,, Imago Pietatis" c. tanulmányában találjuk (Festschrift für M. J. Friedlaender. Leipzig, 1927. 261 skk.). 7 Akompozíció egyik jellegzetes északolasz változatát láthatjuk a velencei Accademia triptichonján (vö.: Moschini — Marconi, S.: Gallerie deH'Accademia di Venezia, I. Roma, 1955. 18. és a mi 31. képünk), amely szempontunkból azért is érdekes, mert csukott állapotban az ,,arma Christi"-t mutatja, Hasonló jellegű kompozicionális megoldást találunk a velencei festészet egy XV. századi provinciális leszármazottján, a curzolai Ognissanti oltárképén (repr.: Van Marie, R.: id. m. VII. 274. kép), s végsősoron a firenzei Casa Horné ,,Pietá"-ja is ebbe a csoportba sorolható. Ezeken az elrendezés határozottan emlékeztet a mi képünkére, csak az alakok egybekapcsolása esetlegesebb, lazább, illetve az utóbb említett Casa Hornc-féle képen hiányzik Szt. János alakja. (Ezt a képet Panofsky még mint XIII. századi alaptípust fogta fel, az újabb kutatás szerint azonban XIV. századi munka. Vö. Garrison, E. B.: Post-War Discoveries II. Burlington Magazine LXXXIX, 1947. 211.). A fentebb említett velencei triptichonról küldött fényképért ezen a helyen szeretném kifejezni hálámat Dr. Vittorio Moschininek. 8 Berenson, B. szerint (Italian Pictures of the Renaissance. Oxford, 1932. 43.) Giovanni Baronzio késői műve. Baronzio körébe helyezte a képet Brandi is a rimmi trecento 1935-ös kiállításán (vö.: Brandi, C: La pittura riminese del trecento. Rimini, 1935. — Catalogo délia Mostra,); a moulins-i ,,Pietà"-rol M. Michel Laclotte volt szíves fényképet küldeni számomra, amit ezen a helyen is szeretnék megköszönni. 9 A „Sammlung Schloss Rohoncz" képét Van Marie Baronzio késői művének tartja és összekötő kapcsot lát benne a rimini iskola és Simone dei Crocefissi művészete közt (vö.: Dedalo XI, 1931. 1372), Sandberg — Vavalà, E. viszont már Vitale művének tekinti, szintén a rimini kapcsolatok hangsúlyozásával (vö.: Rivista d'Arte XII, 1930. 4 skk). Mint Vitale művét állította ki a képet L o n g h i, R. is a bolognai trecento kiállításán 1950-ben (vö.: Bollettino d'Arte XXXV, 19Ő0. 370. — A kiállítás katalógusát, sajnos, nem tudtam megszerezni). — Különös köszönettel tartozom Berkes Sándor úrnak, a „Sammlung Schloss Rohoncz" őrének, aki Vitale művének fényképén kívül egy további fénykép elküldésével is segített munkámban.
