Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)
VARGA EDITH: Az óegyiptomi stukkó szobrászminták történetéhez
örökítő stukkó fejek 29 mindegyikét igazi portré tanulmánynak tekinthetjük. A stukkó maszkoknak szinte megtalálásuk óta vitatott problémája : vajon élő arcról vett maszkok, vagy tanulmányról, szoborról vett öntvények-e, mindkét eljárás reális lehetőségében oldható fel. Valószínűleg vettek maszkot élő arcról is, és ezeket — a rajtuk fellelhető vésőnyomok szerint — addig formálták, alakították, amíg a maszk nem csupán egyszeri, pillanatnyi másolata volt az arcnak, hanem valamely egyéniség sokrétűségét kifejező portré. De a fennmaradt kerek szoborban és reliefben megmunkált agyag és mészkő modellek arról tanúskodnak, hogy a természet után való szabad mintázás sokkal gyakoribb lehetett, s tágabb teret is adott a szobrász alkotó kedvének, mint a maszkok átformálása. 30 Mindkét eljárás során azonban az öntvényen, vagy az öntvény eredetijét képező tanulmányon végzett művészi munka nem csupán a kor típusához való alakításban állt, hanem az emberábrázolás új formáinak keresésében, új művészi formanyelv kialakításában, s ezáltal magának a stílusnak mélyreható átformálásában is. A stukkó maszkok tehát a kísérletezések elsőrendű eszközei voltak, amelyek közvetlenül — a maszk alakítása során, — vagy közvetve — az eredeti modellt ábrázolva — rögzítették a portré kialakításának különböző fázisait. 31 Természetesen az öntvények után készített portrék nem viselhették magukon mindazokat a jegyeket, amelyek a formálás során a maszkokra vésődtek. A végleges megfogalmazású szobrok fel kellett hogy oldódjanak a kor stílusában. 32 De azok az éles anatómiai megfigyelések, és főként az ábrázolt személy egyéniségét összefoglaló vonások, amelyek e befejezett portrékon megjelennek, nem fejlődhettek volna ki, ha a szoborfejeket nem előzik meg tanulmányok. S az Amarna-kor portrészobrászatának jelentőségét éppen az alkotó munka állomásait rögzítő stukkó-öntvényeken tudjuk leginkább lemérni. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy míg az Óbirodalom idején a stukkó fej a halotti maszk, és a végleges megfogalmazás között a szobrászi munka olyan fázisát jelentette, amelyben a mester a kor típusához alakította az elhunyt arcvonásait ; az Amarna-korban a gipsz öntvények elsősorban az egyéniséget tanulmányozó, és új kifejezésmódot létrehozó teremtő munkának az eszközei voltak, és tanulmány-jellegüknél fogva az új művészi formanyelv kialakításának lehetőségét adták a szobrászatnak. Az Amarna-kort követő restauráció, majd az ország belső zavarainak korából, a XIX—XXIII. dinasztia idejéből, kevés szobrászminta maradt fenn. S ha a későbbi kor termékeinek ítélt darabok közül — különösen a reliefmintáknak ma még kellő pontossággal nem datálható csoportjából — néhány a közbeeső periódusban készülhetett is, megállapíthatjuk, hogy a saisi korig nyoma sincs annak a bőségnek, amely 2S) Schäfer, H.: id. m. 25. kép; Ca part, J.: Propos sur l'art égyptien, Bruxelles, 1930. Annales du Société royale d'archéologie de Bruxelles. 18. kép. 30 A maszkok és a természet után készült tanulmányok mellett felmerül a lehetősége annak is, hogy befejezett szoborról vettek gipszmintát ; ezek lehettek a műhelyek mintadarabjai, melyek elsősorban tanulmányozás és oktatás célját szolgálták. - Anthés, R.: Werkfahren ägyptischer Bildhauer. Mitt, des Deutschen Instituts ... in Kairo. 10 (1940), 110 — 111. 31 Ma már nehéz eldönteni, hogy a stukkó maszkokon megfigyelhető vésőnyomok maszk-vétel után, vagy minta-vétel után keletkeztek. A kérdéskomplexusban nem is ez a lényeges, hanem az a szerep, amit a stukkó fejek az alkotó munka folyamatában játszottak. 32 Ez a különbség megfigyelhető, az ismert példák mellett, egy Amama-kori kő királyfejen (valószínűleg Ay fáraót ábrázolja), és egy, Totmcsz műhelyéből származó, ugyanezt a személyt megörökítő stukkó öntvényen. (A kő fej a kairói Múzeumban (no 37930), az öntvény a berlini múzeumban (no 21350) található = Gilbert, P.: Contribution à l'iconographie du Pharaon Ay. Chr. d'Eg. N° 31, 1941. 45 — 47. old., 2 — 3. kép.
