Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 15. (Budapest 1959)

TAKÁCS MARIANNE: Nicolas Poussin képe a Szépművészeti Múzeumban

analógiák mellett ez határozta meg elsősorban a budapesti képet is. Az attribuciót alátámasztja azonban a Léderer-gyűjteménynek a budapesti Szépművészeti Múzeum könyvtárában fekvő kéziratos leltára, mely a festmény származására is kitér.

20 A leltár szerint a képet Léderer Sándor Velencében Cav. Eerdinando Onganiától vásárolta, akinek előadása szerint a festmény Principessa della Cisterna tulajdonából származik. À név első olvasásra nem sokat mond. A piemonti principato Cisterna D'Asti tulajdonosairól mint gyűjtőkről eddig nem tudtunk. De a Cisterna hercegek családtörténetét közelebbről vizsgálva kiderül, hogy a III. Henrik által alapított hűbéri birtok sok más tulajdonos után 1665-ben vétel útján Giacomo del Pozzóhoz került, aki Poussin mecénásának és barátjának, Cassiano del Pozzónak leszármazottja.

21 A Cassiano del Pozzótól alapított és fivére, Carlo Antonio által gyarapított könyvtár és gyűjtemény nem maradt meg a család birtokában. A nagyértékű rajzok, közöttük számos Poussin, Angliába kerültek, a gyűjtemény elenyésző része maradt csak Torinóban Eugenio Principe della Cisterna del Pozzo tulajdonában.

22 A XIX. század elején a gyűjtemény végleg szétszóródott, valószínűleg a haladó politikai eszméiért száműzetést és fogságot is szenvedett herceg hányatott élete is szerepet játszik ebben. A herceg felesége a monacói uralkodó nővére, két leánya van, tehát a XIX. század folyamán három Cisterna hercegnőt is ismerünk, ezeknek egyike juttathatta a képet az olasz műkereskedelembe, melynek közvetítésével került a festmény Budapestre. A kép származása a stíluskritikai ismérveket nagymértékben alátámasztja, a kettő együttesen bizonyossá teszi, hogy a budapesti ,,Szent Család"-dal. vagy ahogyan a Léderer-gyújteményben szerepelt a „Menekülés Egyiptomba" c. képpel, Nicolas Poussin egy korai művével gazdagodott a Szépművészeti Múzeum. TAKÁCS MARIANNE 20 Kézirat. Budapest, 1920. F. 968. 21 Cassiano del Pozzo a kardinális közvetlen környezetéhez tartozott. Jamot, P. (id. m. 10.) azt írja, hogy Poussin római tartózkodásának első éveiben : ,, . . .n'a guère travaillé que pour le cardinal Barberini et les familiers de l'illustre maison, où il avait rencontré celui qui devait être, si longtemps, son protecteur et son ami, le commandeur Cassiano del Pozzo". Jamot-nak ez a megállapítása is alátámasztani látszik megállapításunkat. 22 ,, . . .una sola parte fu salvata dal principe Emanuele del Pozzo della Cisterna e si trova nel suo arcbivio a Torino. I disegni passarono in Ingbilterra e il Museo ando disperso al principio del sec. XIX." Vö. Ënciclopedia Treccani. XII. 260 — 261.