Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 15. (Budapest 1959)
SPRINCZ EMMA: A Szépművészeti Múzeum antik szarkofágtöredékei
4. Lovon vágtató gallus töredéke, dombormű (8. kép). Szabálytalan háromszögalakú töredék a szarkofág felső, előreugró párkányával. 24 Megmaradt a férfi alakja derékig. Jobb karja a kartőtől letört. Hátranyúló bal karja könyöktől hiányzik. Megsérült a férfi homloka, orra, álla, a karperec a bal karon és a bal váll. Töredékes a felső párkány széle, a köpeny redője. A fiatal férfi balra dűlő felsőteste kissé a szemlélő felé fordul, míg fejét hirtelen mozdulattal hátrakapja. Széles arcát rövid, csomókban összetapadt haj keretezi. Szeme felfelé tekint, az írisz ki van faragva, a pupilla ki van fúrva. Ruházata a nyaka köré vetett, szabadon lobogó chlamys. Elöl kerek csat kapcsolja össze, derekát keskeny, ferde vonalakkal díszített öv veszi körül. Hátranyúló bal karján karperec van. A töredéket jellegzetes arctípusa és hajviselete alapján Hekler Antal a gallus csatajelenetes szarkofágok körébe sorolta. 25 A töredékünkön ábrázolt, lovon vágtató gallus több változatban ismeretes ezekről a szarkofágokról. 26 A Tivoliban előkerült töredékes szarkofág lovon vágtató alakját már Hekler Antal is említette. 27 Ennek középrészén ábrázolt balra vágtató, lobogó köpenyű, fiatal gallus mozdulatában és arctípusában domborműves töredékünk legpontosabb analógiáját ismerjük fel. 28 A rómaiak és gallusok közt folyó csata szarkofágokon való ábrázolása Marcus Aurelius markomann háborúival van összefüggésben. 2 '-' A római szarkofágplasztikában ennek a témának alkalmazása az i.u. II. sz. utolsó harmadára a 170—200 közötti évekre jellemző. 30 Ez az időpont az, amelyben a mi töredékünk keletkezésének korát is kereshetjük. A Tivoli szarkofág korát Paribeni 170—180 között állapítja meg, 31 24 Ltsz. 4835. Mérete: 32x55x3,8 — 5 cm. Rómából, vétel P. Arndt gyűjteményéből. Anyaga fehéres, finomszemcsés, kristályos márvány. Irodalma : Wollanka, J. : id. m. 138. old., 117. sz. ; B i e n k o w s k i, P. R. : Extrait du Bulletin de l'Acadcmie des Sciences de Cracovie 1913. nov. dec. 70. ; H e k 1 e r A. : Az antik plasztikai gyűjtemény. 65. old., 94. sz. ; Hekler A. : Die Sammlung. . . 145. old., 138. sz. ; Hekler A. : Gallus szarkofág-töredék a Szépművészeti Múzeumban. Archaeologiai Értesítő XLIV, 1930. 240. 25 Hekler Antal német nyelvű katalógusában még csak bronztárgyak ábrázolása alapján kockáztatta meg azt a feltevést, hogy ez a töredék egy gallus csatajelenetes szarkofág része volt. A Tivoli szarkofág előkerülése után már nem volt kétség, hogy ez gallus szarkofág töredéke volt, Hekler A. : id. m. 240. 26 Ammendola szarkofág, Roma, Museo Capitolino, A n d r e a e, B. : Motivgeschichtliche Untersuchungen zu den römischen Schlachtsarkophagen. Berlin, 1956. 14. old., I. tábla, középvonaltól jobbra lovon vágtató gallus, lobogó köpenyben, feje és felső teste balra fordul, idősebb szakállas alak. — Roma, Villa Doria Panfili, Bienkows k i, P. R. : Die Darstellungen der Gallier in der hellenistischen Kunst. Wien, 1908. IX. tábla, b. ; Andreae, B. : id. m. III. tábla, a szarkofág középrészén fiatal, lobogó köpenyű gallus lovon vágtató alakja. Felső teste balra fordul,' feje szintén, igen élénk a mellizmok mozgása. 27 Hekler A: id. m. 240. 28 A Tivoli szarkofág és töredékünk között fennálló formai rokonság alapján felmerül az a kérdés, hogy esetleg e két darab egy műhely terméke lenne. Erre a kérdésre végleges választ csak a két mű részletes vizsgálata után lehet adni. Andreae előbb említett munkájában szintén felveti a csatajelenetes szarkofágok műhelykérdését, a hasonlóságot mintakönyvvel magyarázza. Eddig csak két szarkofágról lehetett kimutatni, hogy ugyanazon műhelyben készültek, Andreae, B. : id. m. 17. 29 Rodenwaldt, G. : Jdl. Berlin, LI, 1936. 83. ; Rodenwaldt, G. : AAnz. LUI, 1938. 387. 30 A gallus csatajelenetes szarkofágok közül csak egy keltezhető a III. századra, az ún. nagy Ludovisi szarkofág, A n d r e a e, B. : id. m. 16, irodalommal együtt, a többi gallus szarkofág 170 — 200 közötti évből való, Andreae, B. : id. m. 14 —16. 31 Paribeni, R. : Not. d. Scavi. L, 1925. 244. old., 1-4. kép, 13. tábla.
