Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)
BACHER BÉLA: A Modern Szoborgyűjtemény állandó kiállítása
A MODERN SZOBORGYŰJTEMÉNY ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA A Magyar Nemzeti Galéria létesítésével a Múzeum Modem Szoborgyűjteménye az elmúlt évben két részre vált : a magyar szobrászat alkotásai átkerültek a Nemzeti Galériába, a külföldi anyagból pedig megalakult a múzeum új gyűjteménycsoportja, a Modern Külföldi Szoborgyűjtemény. A Múzeumnak ez a legfiatalabb és egyszersmind legkisebb gyűjteménye eddig nemcsak szervezetileg állott kapcsolatban a már évszázados és terjedelemben is igen számottevő magyar szobor gyűjteménnyel. Amióta Petrovics Elek — akinek Múzeumunk annyi minden más mellett első modern szoborkiállítását is köszönhette — pontosan húsz évvel a Szépművészeti Múzeum megnyitása után, 1926 Joan megrendezte ezt a kiállítást, a két gyűjtemény bemutatása is mindenkor közös kiállításon történt. Természetes, hogy amikor a nemzeti szobrászatunk megszületése óta gyűjtött sokkal terjedelmesebb hazai anyagot a rendelkezésre álló kevés helyen minél teljesebben és gazdagabban kellett bemutatni, a kisebb, és az alábbiak szerint meglehetősen egyoldalú külföldi szoborgyűjtemény kiállításánál be kellett érni azzal, hogy csak a vezető mesterek legjelentősebb alkotásai kerüljenek bemutatásra. Ily módon a Modern Szoborkiállítás céljaira alkalmassá tett, közfalakkal három teremre osztott Barokk-csarnokban két termet a magyar szobrok töltöttek meg, a harmadik teremben pedig a modern külföldi szobrászatnak mintegy 30-^40 alkotása kapott helyet. Az első önálló Modern Külföldi Szoborkiállítás megrendezéséhez tehát ma három terem áll rendelkezésre, ami egyben lehetővé teszi, hogy ne csak a gyűjtemény legértékesebb darabjait mutassuk be, hanem más olyan szoborműveket is felsorakoztassunk, amelyeknek alkotói az európai szobrászat fejlődéstörténetében csak kisebb szerepet játszottak, vagy hatással voltak hazai mestereink művészetére. Modern külföldi szobrok gyűjtése csak a Szépművészeti Múzeum alapításakor kezdődött meg, mert két őse közül a Magyar Nemzeti Múzeum Képtára tervszerűen csak hazai szobrászatunk alkotásait szerezte meg, az Országos Képtárnak pedig egyáltalán nem volt szoborgyűjteménye. Céltudatos vásárlásokra így csak az első világháborúig eltelt alig egy évtized állott rendelkezésre, mert attól kezdve külföldi szobrok megszerzésének lehetősége hosszú időre teljesen megszűnt és a régi mértékben azóta sem tért vissza. A Múzeum első vezetőinek széles látókörére vall, hogy ezt a rövid időt a lehető legjobban használták ki és ennek köszönhető, hogy gyűjteményünk az európai szobrászatban akkor vezető helyen álló francia és belga mesterek számos kimagasló alkotását vallhatja magáénak. Ugyanez adja viszont magyarázatát a gyűjtemény egyoldalúságának, illetve annak a fogyatékosságának, hogy a kor többi európai iskolája csak hiányosan, a XIX. század első fele pedig egyáltalán nincs képviselve kiállításunkon. A gyűjteménynek fentiekben vázolt összetétele, különösen pedig az a körül-
