Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)
GARAS KLÁRA: Josef Winterhalter
meisten Verliebte nachambte, u 5 Jahr bei Ihm Brahtisierte". 3 A Maulbertsch mellett eltöltött gyakorlóévek időpontjáról nem szólnak a források, Winterhalternek Szily püspök számára készített feljegyzéséből, a segédként, majd önállóan kivitelezett művek részletes felsorolásából azonban kitűnik, hogy már 1764 előtt „Als Schüler Bei Selg. Maulbertsch mitgearbeith". 4 A bogoszlói Erdődy kastély és kápolna freskóinak kivitelezésében 1763 tavaszán úgy látszik még nem vett részt, valószínűleg az óv nyarán csatlakozott Maulbertschhez s közreműködött a pozsonyi Erdődy nyárilak s a Kirchberg am Wagram-i kegytemplom díszítésében. 1763-ból valók első, Maulbertsch nyomán készült rajzai, Maulbertsch szignált és datált orláti (Gyulafehérvár) képeinek gyenge rajzmásolatai. 1764-ben a schwechati plébániatemplom, 1765-ben a féltoronyi kastély dísztermének s a klosterbrucki ebédlőnek kifestósén, 1766-ban a pöltenbergi templom kupolafreskóján dolgozott együtt Maulbertschel. Közreműködött a pozsonyi vár sala terrenájának s 1772-ben a Hofkapelle freskóinak kivitelezésében. A 60-as évek végén a bécsi architektúra professzor és festő Vinzenz Eischer, s az udvari festő Joh. Josef Hauzinger mellé szegődött ; a budai várban, illetve a nagyszombati egyetem freskómunkálatainál segédkezett. 1777-ben még egyszer feltűnik Maulbertsch mellett, résztvesz a mühlfrauni plébániatemplom kifestésében : ez az utolsó alkalom, hogy együtt dolgoznak. Winterhalter ekkoriban azonban már önálló s helyi viszonylatban megbecsült, jelentős festő. Tanulmányévei, a tényleges segédeskedés időszaka — ha az önéletrajzban megadott öt évet vesszük alapul — 1768 táján fejeződhetett be. 5 Az oltárképfestésben mindenesetre hamarabb jutott önálló feladatokhoz és megbízásokhoz — első önálló művei, saját bevallása szerint a pöltenbergi templom mellékoltárképei voltak 1766-ban 6 —, mint a sokkal igényesebb s ritkább freskófestésben. Znaimban való letelepedése után (1773-ban házasodott Znaimban), szűkebb hazájának, Dél-Morvaországnak egyik legtöbbet foglalkoztatott freskófestője lesz, s a környékbeli templomokat, kolostorokat, kastélyokat, városi épületeket rendre díszíti színes és domborműutánzó grisaille falfestményeivel. 1774-ben a jemmcei (Jamnitz) templomban készít architektúra és szoborutánzó főoltárfreskót. 1775 körül a premontreiek obrovitzi (Brno— Zabrdoviee) kolostorának termeit dekorálja, 1776-ban a raigerni (Kajhrad) bencés templom mennyezetképeit festi. 1777-ben a brünni városháza termében készül el történeti és allegorikus mennyezetfreskója s 1781-ben legnagyobbszabású alkotása, az obrovitzi premontrei templom freskódísze. Ez a rendkívül élénk, bár szűk területre korlátozódó freskófestő tevékenység csak akkor csökken, amikor a szerzetesrendek részleges feloszlatása következtében a feladatok erősen megcsappannak. Ezt követően inkább már csak 3 Winterhalter önéletrajzából „Mährisehe Künstler in Znaim und Gegent", mely J. Cerroni kéziratgyűjteményében „Sammlung über Kunstsaehen vorzüglich in Mähren" maradt meg. (Brno, Levéltár Ms. 60). Az ebben foglalt adatokra támaszkodik Cerroni, Czikann, Wurzbach stb. fentebb idézett Winterhalter életrajza. 4 A jegyzék közölve Kapossy J.: id. m. 112. 5 Az önéletrajzban (Brno, Levéltár Ms. 60. Fol 17) szereplő megjegyzés „aus Kunsteifersucht verscheucht wurde" feltehetően arra értendő, hogy a kollégák, tanulótársak irigysége keserítette meg a helyzetét, semmiképpen sem vonatkozna tik azonban Maulbertschre, akihez a kezdő Winterhalter nem is hasonlíthatta magát. Ellentmond ennek Maulbertschel való későbbi kapcsolata is. 6 Szt. Anna és Nepomuki Szt. János oltárkép „seine Erstlinge" Cerroni Ms. I. 34, 319.
