Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)

CZOBOR ÁGNES: Giovanni Francesco Romanelli képe a Régi Képtárban

» GIOVANNI FRANCESCO ROMANELLI KÉPE A RÉGI KÉPTÁRBAN 1951-ben került a Szépművészeti Múzeumba egy kisméretű, a Pásztorok imádását ábrázoló kép (Ltsz. 51.783 ; o. v. 66,5x57,5 cm), mely Pigler Andor 1954. évi katalógusában „Olasz festő, XVII. sz. 1. fele" meghatározással szerepel (48. kép). A kép lépcsős emelvényen, pajtaszerű épület előtt ábrázolja Máriát és a fehér leplen fekvő kis Jézust, balra a háttérben könyökére támaszkodó Szt. Józseffel, jobbra hódoló pásztorokkal, az előtérben balra két, könyvből éneklő felnőtt angyallal, középen elől a szemlélőnek félig háttal térdelő, karjában gyermeket tartó fiatal anyával. Az éjszakai megvilágítású kép erős fény-árnyék ellentéteit a meg nem határozható fényforrásból eredő és egy-egy arcélt, ruharedőt erősen kidomborító fénysugár okozza, A kép színezése a sötét árnyékok ellenére sem komor, az üde, friss lokálszínek világoshatásúvá, majdnem tarkává teszik a képet. A kompozíció két legsikerültebb és legegyénibb jellegű alakja a baloldali két angyal, egyébként az alakok egymásra nagyon hasonlítanak, klasszicizáló arcélükkel meglehetősen sematikusak, unalmasak. A kis kép azt a benyomást kelti a szemlélőben, hogy egy többre hivatott, nagyobb képességű művésznek önmagát ismétlő, vagy pedig valamilyen mintaképre visszamenő kompozíciójával állunk szemben, hol a főjelenet szereplői, Mária, Jézus, Szt. József és a pásztorok nem túlzottan érdekelték a festőt, mert azokat már egy vagy több ízben nagyon hasonlóknak megfestette. Ugyanakkor szívvel és odaadással festette meg a repoussoir-alakokat, a két angyalt és az erős rövidülésben, a képsíkra átlósan helyezett fiatal anyát, mert ezek új szereplők, vagy egyéni elképzelés szülöttei lévén, izgatták művészi fantáziáját. Minthogy ez a kettősség a legjellemzőbb a képre, ez segített mesterének megállapításához is. A középtérben ábrázolt jelenet alakjait kellett még legalább egy azonos témájú képen feltalálni és lehetőleg még egy nagy festő rokon kompozícióját, hogy ezzel megtaláljuk képünk mesterét és a mintaképet. A római Galleria d'Arte Nazionale (Corsini) két keskeny, fekvőformátumú képet őriz G. F. Romanellitől, melyek közül az egyik a Pásztorok, a másik a Királyok imádását ábrázolja (49—50. kép). A Pásztorok imádása ugyanolyan éjszakai megvilágítású kép, mint a mienk, a kép közepén nemcsak nagyon hasonlóan felépített csoporttal, de nagyon hasonló alakokkal is. A jellegzetesen klasszicizáló arcélű pásztorok, szemük és szemöldökük között a furcsa, világos fénnyel, sőt Mária és a kis Jézus is édes testvérei a mi képünkön szereplő alakoknak, Szt. József pendantját pedig a másik, a Királyok imádását ábrázoló képen látjuk viszont. A Galleria Corsini Pásztorok imádására ugyanúgy jellemző a fénynek és árnyéknak erős ellentéte, mint a mienkre és ugyanolyan élénk színezésű is, mint a budapesti.