Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)

JAKUBIK ANNA: A Leinberger-műhely Piéta szobra

szenvedéseket, de nem torzítják el az arcot. Az előreforduló, majdnem függőleges felsőtest Máriának támaszkodik ; a vékony, erőtlen balkar pedig tört vonallal zárja le a kompozició háromszögének jobboldalát. A felsőtesthez képest túlságosan rövid lábak vízszintesen helyezkednek el a talajon. A bal térd előtt a földre terített fehér lepel vége csigavonalba csavarodik. Az utóbbi motívum jelentőségére később visszatérünk. A test anatómiai mintázása és a kezek kidolgozása szobrunk készítője számára nem jelentettek fontos feladatot ; tartalmi mondanivalóját az arcok kifejezésére koncentrálta, A kompozíció a középkori Pieta-ábrázolás fejlődésének végén álló típushoz kapcsolódik. A XVI. század elejére jellemző új típus kialakulását Passarge a német területen ebben az időben egyre erősödő valóságérzésnek tulajdonítja.

3 Krisztus holttestének súlyosságát azzal éreztetik, hogy már nem anyjának ölében, hanem legtöbbször a földön fekszik vagy ül. A korábbi típusok mellett ez a fejlődés már a XV. század közepe táján elkezdődik és tulajdonképpen a festészetben, a Krisztus siratása ábrázolásokon fokozatosan alakul ki. A németalföldi képeken találjuk a korai példákat,

6 de a XV. század végére már a német festészetben és a grafikai ábrázolásokon is általánossá válik. A szobrászati kompozíciók ennek hatása alatt fejlődtek.

7 Az új Piéta típusok mellett gyakran megjelenik Krisztus siratásának szobrászi megfogalmazása is.

8 A két téma összefüggését bizonyítja az is, hogy a Piéta kompozíciók néha olyan megoldást mutatnak, melyen a két főalak azonos a Krisztus siratása ábrázolással, csak mellékalakok nélkül.

9 Szobrunkat a leírásban már elmondott jellegzetességei : Mária előtt a földön ülő Krisztus és a háromszögű kompozíció ehhez a típushoz kapcsolják és készítésének idejét a XVI. század elején határozzák meg. A legtöbb esetben Krisztus a kompozíció baloldalán helyezkedik el ; Pietákon ettől eltérően a jobboldalon ül. Ez ritkábban fordul elő, de analógiaként több példát is felsorolhatunk : ilyen Peter Breuer Pietája lu (Zwickau, Marienkirche), a rheinei Pietz gyűjteményben lévő

11 (Steinfurt), a nürnbergi Jakobskirche Pietája

12 és Riemenschneider Krisztus siratása

13 is. A hasonló elrendezésen kívül szobrunk nem mutat szorosabb kapcsolatot az említett példákkal. Stílusának jellegzetességei Hans Leinbergerhez vezetnek. A bajor mester Krisztus siratását ábrázoló reliefjének (Berlin, Kaiser-Friedrich. 5

Passarge, W.: Das Deutsche Vesperbild im Mittelalter. (Deutsche Beiträge zur Kunstwissenschaft I.) Köln, 1924. 83. 6

Friedländer, M.: Die altniederländische Malerei. Berlin, 1924 —. Legjellemzőbb példák : I. köt. LXIX., II. köt. XXXIX., IV. köt. XXXIX., IX. köt. XII., XI. köt. XX. tábla. 'Passarge id. m-ben a XV. század végén a festészet hatása alatt álló két új Piéta típusról beseel : Mária ölében a felsőtestével előreforduló Krisztussal és Mária a. diagonálisan fekvő Krisztussal. Ezek egyúttal átmenetet jelentenek a XVI. század elejére jellemző típushoz. 8 A Szépművészeti Múzeum Régi Szoborgyűjteményében is van egy sokalakos Krisztus siratása a XVI. század első feléből ; mint nürnbergi ( ?) mester alkotása szerepel a kiállításon. 9 H e s s i g, E.: Die Kunst des Meisters E. S. und die Plastik der Spätgotik. Forschungen zur deutschen Kunstgeschichte I. Berlin, 1935. 56 — 58. old., 46 — 50. tábla. 10 P a s s a r g e : id. m. 40. kép. 11 P a s s a r g e : id. m. 78. 12 R é e, P. J.: Nürnberg. Berühmte Kunststätten V. Leipzig und Berlin, 1900. 61. kép. "Künstle, K.: Ikonographie der christlichen Kunst I. Freiburg im Breisgau, 1928. 262. kép.