Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)

RADOCSAY DÉNES: Néhány gótikus faszoborról

hatásától mentes művészként jellemezte.

12 Balogh Jolán véleménye szerint Mária alakja a lőcsei Vir dolorum oltár Madonnájának típusát ismétli.

13 Mateóci származtatásuk azonban korrekcióra szorul, hiszen a két szobor útja pontosan visszakövethető a toporci templomig,'

14 Divald Kornél egy régi megfakult fényképfelvétele pedig, amelyet bizonyosan egyik felfedező útja során a helyszínen készített, Máriát és Jánost a két toporci Madonna társaságában örökítette meg. Szoborpárunk közelebbi rokonai ezideig nem ismertek. Megjelenésük, stílusuk egyéni képzelőerőről tanúskodik, jellegzetes vonásaik elvéthetetlenül különböztetik meg őket a Szepesség egyéb emlékeitől. A két arcnak szinte a karikatúra határait érintő karakterisztikus kifejezése, az orr kótoldalán legörbülő egy-egy ránc, a kissé fanyar, aggodalmaskodó-szigorú mimika, valamint a ruházatnak nagyvonalú, laposan kezelt lebenyei és merészen lendülő bő öblei jellemzik a szobrász sajátos stílusát. Kisebb részletet is említve : a köpeny mindkét alak elődomborodó térdéről simaegyenes vonallal esik alá, Ev. Szent János haja apró, rendezett sorokat alkotó csigákra bomlik. Két szobrunk rokonainak felkereséséhez e határozott, karakterisztikus vonások adhatnak biztos útmutatást. Hosszabb formai összevetés és analízis nélkül is nyilvánvaló az a rendkívül szoros kapcsolat, amely szoborpárunkat a kassai múzeum Svábfalváról származó, ugyancsak Máriát és Ev. Szent Jánost ábrázoló két figurájához fűzi (27—-28. kép). Azonosak arcvonásaik, azonos a haj és a fejkendő kezelés módja, azonos — Máriánál tükörképes — redőrendszerük. Sőt, a két férfialak arca még egy harmadik, Osztrópatakon felbukkant szoborpár egyik alakján is megfigyelhető (24. kép).

15 Az osztrópataki Szent Kozma és Dámján közül csupán az egyik viseli a toporci szobrok markáns arcvonásait, a másik, bár kétségkívül édestestvére ennek, lágyabb formákat öltött. Nem ismétlik pontosan a két kálvária mellékalakjainak ruharedőzetét sem, mégis vitathatatlan, hogy az ő köpenyvetületeiket is ugyanazon szobrásza elvek formálták, mint az előbbiekét. A három szoborpár egymás mellé állítása a legszorosabb összefüggésről vall. Időrendi egymásutánjuk megállapítására törekedve, a lágyabb és általánosabb formáktól a karakterisztikusabbak felé haladva a következő sorrendet nyerjük : a korábbi osztrópataki Szent Kozma és Dámján után készült a toporci kálvária két mellékalakja, majd ezt követte a svábfalvi Mária és Ev. Szent János. E sorrenden végigtekintve logikusan hihető, hogy a három szoborpár alkotója ugyanazon mester volt, — nevét legkorábbi ismert műve után Osztrópataki mesterként jelölhetjük. Szobrászunk oeuvreje mai ismereteink szerint tehát hat szobrot ölel fel. Stílusa ámbár sajátos, önálló, mégsem egyedüli, nem elszigetelt. Művészetének hatásáról a Szépművészeti Múzeum két ismeretlen eredetű kisméretű figurája tehet vallomást. Az egyik id. Szent Jakab apostolt (29. kép),

16 a másik — attribútuma elveszett — ismeretlen férfiszentet (30. kép)

17 ábrázol. Az Osztrópataki mester közvetlen közelében való születésüket az ő köpenyformálási módszerét követő szélesen és 12 Kamp is A.: id. m. 91-92. old., kép: 247. old. 13 B a 1 o g h, J. : id. m. 246. "Kampis A.: Hazai fafaragásunk néhány középkori emléke. Magyar Művészet XII, 1936. 272. old., kép : 273. old.; A Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége hatáskörébe tartozó közgyűjtemények fejlődése az 1914. évben. Múzeumi és Könyvtári Értesítő IX, 1915. 62.; Divald K.: Szepesvármegve művészeti emlékei II. Bp. 1906. 65. 15 A két osztrópataki szobor jelenlegi őrzési helyéről nem tudunk, a szobrokat csak fényképük alapján ismerjük. 16 Hársfa 45 cm. ltsz. 55.927. 17 Hársfa 51 cm. ltsz. 55.926.