Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Lucaniai vázák a Szépművészeti Múzeumban
Skopas és Lysippos körében kedvelt volt a motívum, 20 de nem a budapesti vázán is látható változatában s a fentiek alapján semmiképpen nem kell megjelenésében feltétlenül a IV. század közepe előtti görög nagyszobrászat közvetlen hatását látni, így a motívum feltűnése a dél-itáliai vázákon közelebbi kormeghatározásra sem látszik alkalmas kritériumnak. 21 Többször megjelenik az apuliai vázákon a sírépületben ábrázolt emberalak motívumaként, 22 s minthogy a sírépületek alakjai, ahogy legtöbbször fehér színük is jelzi, szobrot vagy domborművet kívántak ábrázolni, könnyen lehetséges, hogy az egykorú dél-itáliai nagyplasztika is alkalmazta a típust, amely Attikában is kedvelt volt a késői sírreliefeken. Lueaniába mindenesetre az apuliai vázafestészet révén kerülhetett és igen gyakori pl. a Choephoroi-festőnek, a legkorábbi lueaniai mesterek egyikének vázáin is. 23 A thiasos körében egyedül nyugodtan pihenő Dionysos alakja is az V. század végének újítása ; a budapesti vázán ábrázolt típus már a Meidias-kor attikai vázáin megjelenik és a keresi vázákon is kedvelt. 24 A közvetítő itt is az apuliai vázafestészet lehetett. A kép főérdekességét azonban nem az egyes alakok típusának történeti vizsgálata, hanem a jelenet egészének értelmezése adja. A dél-itáliai vörösalakos vázák ábrázolásaival kapcsolatban különösen a múlt században és e század első negyedében szívesen beszéltek túlvilág- és mysterium-szimbolikáról. A jelenetek ilyen értelmezését valószínűvé tette az, hogy a vázák jó részét feltehetőleg a temetésnél, illetve a halottkultuszban használták, másfelöl, hogy a IV. század, a dél-itáliai vázák készítésének ideje a mystériumok felvirágzásának kora volt egész Görögországban, Magna Graeciában pedig, úgy látszik, különösen mély gyökereik voltak. A sokszor alaptalanul túlságosan messzemenő értelmezésekkel szemben a húszas évektől kezdve erős visszahatás mutatkozott. Közelebbi vizsgálatra a régebbi magyarázatok többnyire megtámadhatóknak bizonyultak s a hermeneutika háttérbe szorulása a stílus-kritikai kutatásokkal szemben azt eredményezte, hogy . 20 A „fuvolázó szatír"-ról és változatairól Klein, W.: Praxiteles. Leipzig, 1898. 212—4; Paris Landsdowne (Furtwângler: Masterpieces 357 s köv.; L i p p o 1 d : Gr. Plastik 261, 17. j.) ; firenzei „Hermes" (M a n s u e 11 i, G. A.: Galleria degli TJffizi. La scultura I. Roma, 1958. 50 — 51, fig. 29a —b) ; Skopas Pothos-a ; etc. Domborműveken is kedvelt a század második felében, így az Ilissos-reliefen etc. A motívumnak Dél-Itáliában kedvelt, fent tárgyalt változata azonban egyiken sem fordul elő. Viszont a budapesti szatír hátratett jobbkezének, ami igen szokatlan a motívum dél-itáliai történetében, a IV. századi anyaországi plasztikában és vázafestészetben számos párhuzama van. Nagyszobrászatban pl. a Farnese Héraklés és Skopas Meleagrosa; attikai sírsztélén : C o n z e Taf. 208 ; keresi vázán : Schefold, K.: Untersuchungen zu den Kertscher Vasen. Berlin-Leipzig, 1934. No. 188 (Hermes alakja, keresztbetett lábakkal). Olykor apuliai vázán is : CVA Copenhague 262, 2a ; etc. 21 Trendall: Paestan Pottery 48; vö. Stud. Robinson id. m. 120, ahol a IV. század harmadik negyedének attikai sírsztéléire utal. 22 Pl. Pagenstecher, R.: Unteritalische Grabdenkmäler. Strassburg, 1912. 87, No. 7/o ; Taf. IX. 2; CVA Copenhague pl. 256 ; CVA Baltimore 3, pl. 20; Boll. d'Arte 6, 1926 — 27. 24, fig. 7. 23 Trendall: Stud. Robinson id. m. pl. 38a—b, 40, etc. és p. 122. A Primatofestőnél : Trendall, Vasi Vat. tav. Ilia. 24 Meidias-kori attikai vörösalakos vázákon pl. II a hl and, W.: Vasen um Meidias. Berlin, 1930. Taf. 16b; Grün h age n, W.: Ant. Originalarbeiten in Erlangen. Nürnberg, 1948. Taf. 14 = Beazley: ARV 866, 2 ; a budapesti Szépművészeti Múzeum egy kráterja : Szilágyi — Castiglione: id. m. Taf. 15, 2 ; etc. Keresi vázákon : Schefold: id. m. 80 — 82 (nagyfestészeti előképet sejt). Gyakori a típus nagyszobrászatban és reliefeken is. Dél-Itáliában korán népszerűvé válik. Az új típus kialakulásáról Metzger, H.: Les représentations dans la céramique attique du IV e siècle. Paris, 1951. 132, 372 — 3.
