Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)
GERSZI TERÉZ: Adalékok a prágai rudolfinus-kör német mestereinek művészetéhez
tozat. 36 Ellentmond ennek a feltevésnek a rajzok kidolgozottsága közötti különbség ; a vázlatosabb, szebb bécsi rajznál ugyanis a pesti befejezettebb, véglegesebb. A másik, figyelmen kívül nem hagyható szempont, hogy sokkal inkább a bécsi rajz kapcsolódik idegen mintaképekhez. A kompozíció néhány motívuma Veronesenek a Villa Barbaro-Volpi Olympos-termében levő freskóira emlékeztet. A tavasz és nyár allegóriáját ábrázoló kép (23. kép) 37 baloklali háromalakos csoportja Heintz bécsi rajzának lent, ugyancsak a baloldalon ábrázolt figuráival rokon megoldású. A rajz és a freskók közötti kapcsolat elemzése különösen abból a szempontból érdekes, hogy hogyan használta fel és alakította át Heintz a reneszánsz motívumokat manierista művészi felfogása szerint. A három alakból álló zárt, plasztikus csoport mozgalmasságát és a kontúrok hangsúlyát igyekezett azzal fokozni, hogy egyrészt egy hátfigurát rajzolt a fekvő alak fölé (a fekvő férfi figurája egyébként csaknem teljesen megegyezik Sprangernak egy allegorikus ábrázolásán szereplő alakjával), 38 másrészt az alakokat kissé távolabb rajzolta egymástól, hogy a körvonalak ornamentikája jobban érvényesülhessen. (A különféle helyzetben ábrázolt karok, lábak változatos rajzával szintén a kompozíció mozgalmasságát fokozta.) Heintz bécsi rajzának felső részén, a három grácia egyikének a Veronese őszt ábrázoló freskóján 39 levő, álló női-hátfigura lehetett a mintaképe. A kis herceg mellett térdelő nőalak Veronese kompozíciójának balszélső figurájával rokon, csak a manierista stílusérzéknek megfelelően olyan tartásban, hogy a test kontúrja tökéletesebben érvényesülhessen. Igen érdekes, hogy Heintz Veronese freskóinak kompozíciós ritmusát is felhasználta, de a három-három figurából szerkesztett csoportok ismétlésével és az alakok csoportosításának újabb variációjával kompozícióját bonyolultabbá alakította, így például a bécsi rajz felső és alsó részén ábrázolt csoportokat egy szárnyas géniusz kecses figurája úgy kapcsolja egybe, hogy egyben újabb hármas csoport-variáció adódjék. A hercegi gyermeket körülvevő csoportok bizonyos fokig ismétlődő egyhangúságot jelentenek a rajzon. A pesti kompozíció redukáltabb, kevesebb figurával egységesebbnek és a mintakép utáni alakok elhagyása, illetve átdolgozása következtében önállóbbnak, eredetibbnek hat. Ezért tartjuk a pesti rajzot a bécsinél későbbi, lehiggadtabb, véglegesebb változatnak. E mestereknek gyűjteményünkben őrzött rajzai sokoldalú, eleven és az ielegen hatások ellenére is sajátos ízű művészetre vallanak. Műveik első pillantásra az alakok mozdulatának kellemes ritmusa, a körvonalak vonzó dekorativitása és a részletekben is megmutatkozó kifinomult formaérzék miatt túlságosan olaszosnak tűnnek. A behatóbb vizsgálat azonban arról győz meg, hogy alkotásaikat sok rokonvonás fűzi a XVI. századi nagy német mesterek késői műveihez is ; gondoljunk Cranach késői képeinek kecses nőalakjaira, az aktokat lágyan körülfutó körvonal ritmusára, Hans Baidung Grien kompozícióinak dckorativitására, Holbein rajzainak formakultúrájára és eleganciájára. A rudolfinus manieristák közül egyedül Heintzet fűzte közvetlen tanítványi kapcsolat e nagymesterek egyikéhez, Holbeinhez ; a többiek a nagyok művészi 36 T i e t z e, H. — T i e t z e-C o n r a i E.— B en es e b, O. — G a r z a r o 1 1 iT b u r n 1 a -kb, K. : Die Zeichnungen der deutschen Schulen bis zum Beginn des Klassizismus. Wien, 1933. Xo. 454. 37 Palluc chini, R. : id. m. 62, 63. kép. 38 D i e z, E. : Der Hotmaler Bartholomäus Spranger. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen... XXVIII, Wien, 1909. XVI. tállá. 39 P a 1 1 u c c h in i, II. : id. m. 64. kép.
