Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)
DÁVID ANTAL: Egy ékiratos tábla Ur III-ból
olajozó atléta klasszikus típusa a valóság követelményeinek megfelelően bal lábára nehezedve, a jobb kezével felemelt olajos-edényből teste előtt tartott bal tenyerébe olajat csöppentő tartásban ábrázolta az atlétát. 38 A terrakotta-típus mestere ezzel szemben felcserélte a karok és a lábak mozdulatát, de a fej tartását változatlanul hagyta. A két kompozíció közötti közelebbi történeti kapcsolat kérdésére térve át, nem kerülhető el egy rövid kitérés a mahdiai csoport sokat vitatott datálására. A mahdiai hajó Sulla korában süllyedt el, és rakományának legtöbb darabja az i. e. I. sz. elejének bélyegét viseli magán. 39 A rakományt valószínűleg egy előkelő magánház architektonikus és plasztikai díszének szánták. K. A. Xeugebauer, az antik bronzművesség kiváló ismerője, a lelet együttes egészének szemszögéből vizsgálva annak művészileg legkiválóbb darabját, Boéthos csoportját, arra az eredményre jutott, hogy az minden lényeges technikai és formai szempontból illik a többi bronzlelethez, és ezért készítését az i. e. I. sz. elejénél korábbra termi nem lenne indokolt. 40 Ezt a datálást megerősíti az a Xeugebauer által figyelembe nem vett tény is, hogy a szignatúra magán a szobron van elhelyezve, ami csak az i. e. I. sz.-tól vált szokássá azokban a szobrászműhelyekben, amelyek exportra dolgoztak, s így szignatúrájukat nem tudták a szobor végleges talapzatára írni. 41 Ezzel a datálással éles ellentétben áll Picard professzor véleménye, 42 amely szerint a szoborcsoport az i. e. III. sz. első felében készült. Ez az elmélet nem veszi figyelembe azokat az eredményeket, amelyeket az újabb kutatás egyrészt a Boéthos nevű szobrászok megkülönböztetése, 13 másrészt a hellenisztikus művészet stiláris fejlő38 F u r t w ä n g 1 e r, A. : ici. m. 464 kk. 39 L i p p o 1 d, G. : Kopien und Umbildungen. (1923) 71 ; N e u g e b a u e r, K. A. : VI. Kong. f. Arch. (1940) 422 k. 40 N eugebauer, K. A. : id. m. 422 k. Az i. e. I. sz.-i datálás hívei még : Curt i u s, L. : id. m. 212; Richter, G. M. A.: id. m. 375; M u t h m a n n, F.: id. m. 17. 41 Lipp old, G. : Griech. Plastik. (1950) 380. 42 ComptcsRendus Ac. des Inscr. 1946. 671 kk. ; RA XXVII (1947) 216 k. ; Karthago. 3 (1952) 83 kk. — A különböző datálásokra 1. : A m a n d r v, P. : Annuario délia Scuola Arch, di Atene. 24 — 26 (1946-48) 191, 3. jegyz. 43 A hellenisztikus művészet története egész sor Boéthos nevű mestert tart számon (Rumpf, A. : ÖJh 39 (1952) 86 kk. ; Prasehnike r, C. : Anz. Ak. Wien 82 (1945) 29 k.). Egy részük rokonsági kapcsolatban állhatott egymással, más részük pedig a hellenisztikus szobrász-dinasztiákhoz (1. pl. B e c a 11 i, G. : Rivista del R. 1st. d'Arch. e Storia dell'Arte. 7 (1940) 13 kk.) való kapcsolódás érdekében vehette fel ezt a nevet. Megkülönböztetésük már a császárkori szerzők számára is nehézséget jelentett (Plinius úgy látszik összekeverte a kalchédoni — n. h. 35, 155. — és karchédoni — n. h. 34, 84. — Boéthost. Vö. L i p p o 1 d, G. : RE Suppl. III. (1918) 210 ; Sieveking, J. : Gnomon 7 (1931) 16). A modern kutatók, különösen kezdetben, egy vagy két Boéthoshoz kapcsolták az irodalmi, majd a lassanként előkerülő feliratos adatokat (Brunn, IL: Geschichte der Griech. Künstler. 2 I (1889) 349 k., 357 ; II 270 k., 273 ; Robe r t, C. : RE III (1897) (i04 kk ; Merlin — Poinssot: Mon. Piot i. h. ; T hi eme — Beek e r, Allg. Lexikon IV. Leipzig, 1910 208 k. ; Klein, W. : Vom ant. Rokoko. (1921) 25 kk.; R i c h t e r, G. M. A. : The Sculpture and Sculptors of the Greeks. 2 (1946) 297 ; Bieber, M. : The Sculpture of the Hellenistic Age. (1955) 81 k. — Ma már nem kétséges, hogv legalább négy-öt, ha nem több, Boéthos között kell ezeket az adatokat felosztani: 1. Karchédoni B., Apollodóros fia (Paus. V 17, 4. Felirat: ÖJh 15 (1912) Beibl. 208 kk.; Plim n. h. 34, 84 ( ?), i. e. 3. sz. ?). 2. Kalchédoni B., Athanaion fia (1. 16. jegyz., i. e. II. sz. első fele). 3. Boéthos, származási megjelölés nélkül (délosi felirat : B. C. H. 1887, 263. 23. sz. i. e. I. sz.). 4. B., Diodotos fia (athéni márvánvtrón Broornhallban : S c 1 1 m a n, C. : JHS 67 (1947) 22 kk. ; R u m p f, A. : id. m. 87). 5. Gemma vésnök (1' hi eme — Becker, Allg. Lexikon IV 7 . Leipzig, 1910. 209.) — Kérdéses adatok : Plin. n. h. 33, 154 ; Cic. Verr. IV 14, 32 ; Löwv, IGB 535 ; ,,lecti Boethiaci" ; N eu g eb a u er, K. A. : AM 57 (1932) 39 k. S* 115
