Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)
GARAS KLÁRA: Johann Bergl rajzai Magyarországon
ben a thennebergi fogadalmi templom mennyezet- és falképeit. A keresztúti sorozatok kivitelezésére bizonyára a freskófestés szempontjából alkalmatlan téli időszakban került sor Bergl bécsi műtermében. A megbízás körülményeit, a művek létrejöttének pontos sorrendjét nem ismerjük ; valószínűleg a szülőhelye iránti kegyeletből vállalt Kralove Dvur-i példányok hatottak ösztönzően a környéken s hozták Berglnek az újabb és újabb megbízásokat. Bergl jellemző rokokó bravúrossága, stílusának kicsit modoros játékossága a keresztúti képeken s rajzokon egyaránt kiütközik. Nyugtalan körvonalak, a részletformák áradó bősége, keresetten kecses mozdulatok jellemzik. Az alakok karcsúk, hosszúra nyúltak, a fejek aránylag kicsinyek s csaknem mindig profilban vagy éles rövidiüésben fordulnak a néző felé. Feltűnően kedveli Bergl a fantasztikus-egzotikus kosztümöket (turbánok, tollas sisakok stb.), a különleges, markáns típusokat, a kicsit színpadias, drámai beállítást. Miként egész freskóművén, a keresztúti sorozatokon is félreismerhetetlen különben barátjának, az osztrák későbarokk festészet legzseniálisabb mesterének, Maulbertschnek hatása. A rokonság Bergl passióképei, s a znaimi Szt. Miklós templom Maulbertschhez közelálló passióképei között szembetűnő. 7 Bergl rajzstílusa azonban nagyon határozottan különválik Maidbertschétől. Aprólékosabb, nyugtalanabb, modorosabb. A vonalvezetés, mint azt a budapesti lapokon is láthatjuk, erősen cikornyás, a körvonalak, különösen a drapériáknál, szeszélyes karéjokkal, hullámokkal, öblöcskékkel áradnak, a részletek halmozódnak, kevés a határozott, egyenes vonal. Az előadásmód szaggatott. Bergl budapesti rajzainak hitelességét, s helyét a mester oeuvrejében néhány további Magyarországon fennmaradt rajza segítségével még közelebbről megerősíthetjük. Soproni magángyűjteményben szerepel Johann Bergl három jelentős és jellemző rajza, melyeket eddig csupán a magyar topográfiai irodalom ismertetett. 8 Az egyik lap — félkörívesen lezárt ólomvesszőrajz -— Szt. Tamás vértanúságát ábrázolja : az 1764-ben kivitelezett klein-mariazelli bencés templom Szt. Tamás oltárképének vázlata (35. kép). A rajztechnika : a nyugtalan hullámvonalak, a bőséges árnyékolás stb. élénken emlékeztet a budapesti 105. számú vázlatra ; hasonlóak a típusok, az éles gesztusok, rövidülések is. A másik soproni lapon ,,Joan Bergl pixit" szignatúrával Krisztus az olajfák hegyén jelenete, s a hátoldalon a Kálvária képe látható (36 — 37. kép). A finom rokokó cirádával kereteit Olajfák hegye szaggatott, szálkás kivitelezésével különösen élénken emlékeztet a 104. számú pesti Passiórajzra (1. a megtörten elnyúló Krisztus-alakot itt s a Kereszt vitelnél). Fékeism érhetetlen az összefüggés a hátoldalon könnyedén vázolt megfeszített Krisztus, Mária, Magdolna, János és a passió alakjai közt is. Ugyanazok a vékony, fodrozódó körvonalak, ugyanazok a megnyúlt arányok, elegáns karcsú figurák a piciny, mindig kecsesen meghajtott fejekkel. Mindezek a rajzok, s végül a harmadik, töredékes lap Sopronban (a klein-mariazelli Mária mennybevitele kupolakép egy részletvázlata) a legszorosabb rokonságban állnak Bergl ismert bécsi rajzával, az ugyan7 Maulbertsch eredeti s elkallódott keresztúti képeinek — melyek a znaimiaknak is mintaképül szolgáltak — egy vázlata, Krisztus a kereszt alatt összeesik, a bécsi Albertinában No. 2206. 8 Sopron, Csatkai E. gyűjteménye: Szt. Tamás vértanúsága, ólomvessző, 230 X 360 mm, jelezve; hátán kupolavázlatrész. Krisztus az Olajfák hegyén, ólomvessző, 240 X 165 mm, jelezve ; hátlapján Krisztus a kereszten. Mária mennybevitele, apostolok csoportja, ólomvessző 350 X 430 mm. C s a t k a i E.: Sopron és körnvéke műemlékei. Budapest, 1956. 365, 320 — 322. ábra.
