Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Sarapieion hellenisztikus kultusz-szobra
Ekkor vált Sarapis a birodalom egyik legismertebb és legszélesebb körben tisztelt pantheisztikus istenségévé, kozmokrátorrá, akinek hatóköre messze túllépte a Ptolemaiosok hivatalos propagandája által népszerűsített és a királyi kegyet biztosító hellenisztikus istenségét. Ekkor vált Sarapis a császárok kegyeltjévé, akik, különösen a Severus-ház tagjai, kultuszát a hagyományos római államkultusz isteneivel nemcsak egyenlő rangra, hanem föléjük is emelték. 37 Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy Sarapis népszerűsége a művészetben a II.-III. sz. folyamán érte el csúcspontját, s hogy ennek a népszerűségnek az alexandriai nagy Sarapieion kultusz-szobra adott ikonográfiái kánont. Kid önös viszont, hogy a klasszika archeológia legtöbb képviselője mind a mai napig ebben a rómaikori ábrázolásban vélte felismerni Sarapis hellenisztikus kultusz-szobrát, sőt, erre a késői és átalakított változatra, illetve annak másolataira alapította az i. e. IV. sz.ban élt görög szobrásznak, Bryaxisnak egész oeuvre-jét. Igaz ugyan, hogy a század elején, amikor egy rendkívül konfuzus, és történeti hitelességet nélkülöző irodalmi helyből kiindulva, Amelung, Lippold és mások kidolgozták az azóta csaknem posztulátummá vált Bryaxis-Sarapis tételt, még nem voltak ismeretesek azok a hiteles építéstörténeti adatok, amelyeket az alexandriai Sarapieion legújabb ásatásai szolgáltattak. A Sarapis-kép i. e. IV. sz.-i keletkezésére és a nagy Bryaxisnak való tulajdonítására vonatkozó elméletek azonban már jóval az ásatások előtt is kihívták a szkeptikusabb elmék bírálatát. 38 Ezek a hangok azonban nem voltak képesek megdönteni a Bryaxis-elméletet. Ha a józanabb és óvatosabb módszer hívei ma már fel is adták a híres Bryaxis szerzőségének elméletét, a Sarapis-szobor külföldről való származásának nyilvánvalóan legendákon alapuló tanát, ha utat is tört magának az a nézet, hogy a szobrot Egyiptomban készítették, ha sokan vannak is, akik a szobor készítésének időpontját a IV. sz.-ról fokozatosan egyre későbbi időre igyekeznek tolni, így sem jutva azonban tovább II. Ptolemaios Philadelphosnál, még soha senki nem vonta kétségbe azt, hogy a rómaikori Sarapis-kánon azonos az eredeti hellenisztikus alkotással. A kézikönyvekben uralkodik a monogenetikus felfogás, amely szerint valamennyi Sarapis-ábrázolás mintaképe a kanonikus típus, annak ellenére, hogy időközben a vallástörténeti kutatás már sokkal közelebb jutott a Sarapis-kultusz fejlődésének valóban történeti felfogásához. M. P. Nilsson, 39 ha óvatos formában is, de a rá jellemző éleslátással mondta ki a halálos ítéletet a naiv elképzelés fölött, miszerint Sarapis úgy pattant ki Ptolemaios Sótér és tanácsadóinak fejéből, hogy alakján és kultuszán hat évszázadon át semmit nem kellett változtatni, hogy egyformán megfelelt a korahellénisztikus kor és a késői császárkor vallásos igényeinek. Ha a Sarapis-kultusz születése a vallástörténetben az egyszeri teremtés helyett egyre inkább a lassú kialakulás folyamatának formáját ölti fel, akkor nagyon is indokolt, hogy ezt a folyamatot a Sarapis-ábrázolás történetében is megkeressük. E feladat megoldásának egyik kiindulópontjaként a fentiek alapján az alexandriai Sarapieion kultusz-szobrának történetére vonatkozó következő megállapításokat tehetjük : 1. Az első kultusz-szobor a III. Ptolemaios által építtetett templom számára készült, és valószínűleg I.V. Ptolemaios alatt lett készen. 37 L'O r a n g e : id. m. 36. 38 C o 11 i g n o n, M.: Hist, de la sculpt. Grecque II. (1897) 309 k., Wolters: Springers Handb. (1923) 370 ; B i s s i n g : Bull. Vereenig. Ant Besch. V (1930) 7, n. 2 ; Kent Hill: Hesperia 15 (1946) 67 kk.; Bieber, M.: Sculpt. Hell. Age. (1955) 83 k. 39 Geschichte der griechischen Religion. II (1950) 147 kk.
