Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 11. (Budapest, 1957)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy későkorinthosi mester

EGY KÉSŐ-KORINTHOSI MESTER A korinthosi vázafestészetben a mesterkezek elkülönítése jóval nehezebb feladat, mint az attikaiban. Különösen áll ez azokra a késői kis mesterekre, akik a korábbi évtizedek ikonográfiái kelléktárából magukkal hurcolt szkémákat ismétlik unos-untalan. Benson összefoglaló könyve, amelyben 109 korinthosi mester vagy csoport munkásságát, illetve összefüggéseit körvonalazta, a régebbi kutatások eredményeit is összegezve, kétségtelenül új lendületet ad majd az ilyen irányú kutatásnak.

1 Eddig figyelemre alig méltatott darabok új megvilágításba kerülnek ós jelentőségük is megnövekszik, ha az újonnan felismert mesterek egyikének vagy másikának kezét lehet felfedezni rajtuk, s ezáltal a mesterek dolgozásmódjáról, egyéniségéről s nem utolsó sorban a korinthosi kerámia egész történetéről mondanak el valamit. Ebben az értelemben érdemel figyelmet a Szépművészeti Múzeum egy korinthosi aryballosa (4—5. kép).

2 Széles talpon nyugvó gömbölyű teste rövid, keskeny nyakba, majd széles száj korongba megy át, amelynek hátsó részéhez széles, függőleges szalagfül csatlakozik. A száj korong első része félig letörött. A krémszínű agyagot fedő hasonló színű fedőrétegen a máz sokszor vörösbe átmenő fekete színű. Az edény alján koncentrikus sávok vannak, ugyanígy a talpat a testtől elválasztó mélyedésben s a képmező alsó és felső szélén, valamint a szájkorongon. A fülnek csak felső felét fedi fekete máz. A vállon nyelvmintasor, a testen kiterjesztett szárnyú, jobbra forduló szirén, vele szemben hattyúszerű vízimadár. A két alak között rozetta-szerű, máshol teljesen alaktalan kisebb foltok vannak ritkán elszórva, csak az egyébként szinte teljesen üres hátsó oldalon van egy nagyobb és szabályosabb rozetta, hanyagul bekarcolt körrel a közepén és belőle kiinduló vonalakkal. A többi ,,rozettán", amennyiben egyáltalán van, csak két egymást nem metsző vonal a bekarcolás. Nem gondosabb az alakok bekarcolt belső rajza sem : a szirén szárnyának hármas tagolása és szárnytollai, a fején viselt polosz jelzése két vonallal, arcáé egy félkörrel ós hajáé függőleges hullámvonallal, továbbá a szem rajza kis körből kiinduló két vonalkával ; a madáron a szárnyaknak a szirénéhez hasonló tagolása és egyetlen spirális vonal a fej és szem jelzésére. Rozsdavörös járulókos színnel élénkítette a festő szinte találomra a szirén és madár testének és szárnyainak nagy részét, és a hátsó nagy rozetta közepét, továbbá egykettőt a mezőben elszórt foltok közül. A máz rossz minőségű ; sok helyütt megrepedezett,vagy lepattogzott. 1 Benson, J. L. : Die Geschichte der korinthischen Vasen. Basel, 1953. Kiegészítések Benson két cikkében: AJA 60 (1956) 219-30 és uo. 61 (1957) 175 — 6. 2 Lelt. sz. 50.782 ; magassága 12,7 cm. Az 1922-ben meghalt Wartha Vince műegyetemi professzornak az első világháború előtt szerzett gyűjteményéből került 1950-ben a múzeumba. 7 Bulletin 11 07