Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 11. (Budapest, 1957)
FENYŐ IVÁN: Francesco Maffei ismeretlen festményei
Barbieri adta vissza Maffeinek. 22 A szent átszellemült arckifejezésében, a földöntúli világításban, amely szinte kísértetiesen világítja meg Vicenza városnak S. Vincenzo által tartott modelljét, még szintén a „maganzismo" tintorettos elemei uralkodnak. Csak az arctípus (amely már az 1626 körüli képek egyes arctípusaira hasonlít), továbbá a szent zömök alakja idegenek Tintoretto szellemétől. Az 1626. évi „Szt. Miklós"-képpel szoros stiluskapcsolatban áll a vicenzai S. Stefano templom két szép festménye S. Gaetano életéből vett ábrázolásokkal. Éppen az 1620 után keletkezett két ,,Ecce Homo", továbbá a „S. Vicenzo" és az 1626 évi „Szt. Miklós" alapján kell itt Remigio Marininek igazat adni. 23 Semmi ok nincs arra, hogy a S, Gaetano festményeket 1620-ra tegyük csak azért, mert a S. Stefanoban Maganzanak, Maffei első mesterének, szintén van egy S. Gaetano ábrázolása, amelynek keletkezési idejét bizonyos külső körülményekből 1620 előttinek kell tartani. R. Marini szerint Maffei két S. Gaetano képe valamivel 1626 előtt keletkezhetett. Sem a Maffei oeuvreben meglepően realista felfogású „S. Gaetano csodálatos lábgyógyítását" ábrázoló kép, sem az előbbinél jóval transcendentálisabb hangulatú „S. Gaetano halálát" ábrázoló öt méter szélességű hatalmas festményen nem tagadja meg Maffei, hogy a Maganza-múhelyben kezdte tanulmányait, még ha ezeken a vásznakon most már alaposan túl is tesz mesterén. Maffeinek már ebben a korai korszakában közvetlen és erős élményként ismernie kellett Paolo Veronese művészetét. Persze a szülővárosában is módja volt Paolo műveivel találkozni s nem kell egy korai velencei utat feltételezni, ami azonban a csekély távolságot és Maffei fiatalságát tekintve egyáltalában nincs kizárva. A századforduló manieristáinak hatása alatt elképzelhetetlen lett volna olyan színes, festői, Paolo Veronese művészetét idéző — s egyúttal már Tiepolora is előre mutató — csoportábrázolás, mint a S. Gaetano csodáján jobboldalt a lépcsőkorlát mellett egybegyűlt alakok csoportja. E képek stílusához kapcsolódik az a fantasztikus, szinte ákmbeli látomásnak tűnő festmény, amely 26 franciskánus barátnak Japánban, Nagasakiban történt vértanú halálát ábrázolja. A pápa e vértanúkat 1627-ben kanonizálta és Maffei festménye sem keletkezhetett sokkal később. 24 A manierista és Veronese hatásokat itt már Strozzira emlékeztető típusokkal gazdagítja. — A tintorettos elemek Maffei művészetében egyidőre háttérbe szorulnak, hogy olyan alkotásokén, mint a megrázó rovigoi „Pietá"-n és ugyanott a már említett „Bemutatáson", továbbá a carpenedoloi 22 Barbieri, F. : Un Maffei inedito al Museo Civico di Vicenza. Arte Venela, 1955. 213 — 215. — V.o. B o s c h i n i, M. : I Gioielli pittoreschi della città di Vicenza. Venezia, 1676. 32. — A Museo Civico S. Vincenzoja érdekes ikonográfiái egyezést mutat az Uffizi 1739. számú rajzával — Szent Diakónus, Szent Dániel? — amelyen régi írással Pordenone neve áll. Pordenoneként publikálják : C. G a m b a, Rassegna d'Arte IX. 38., Hadéin, D. v.: Venezianische Zeichnungen der Hochreraissance Berlin, 1925. 36. Fiocco, G. : Giovanni Antonio Pordenone, Udine, 1939. 202. kép. — Hans és Erika Tietze a XV.—XVI. századi velencei rajzokról készült korpuszukban nem tartják ezt az attribúciót teljesen meggyőzőnek. Tietze, H — Tietz e-C o n r a t, E. : The Drawings of the Venetian Painters in the 15th and 16th Centuries. New York, 1944. 237. 1316. sz. A szerzők a rajzot az Uffizi egy másik hasonló ábrázolásával hozzák összefüggésbe. (Tietze: id. m. ugyancsak 237. old. A 1321. szám.) Ezt a rajzot, sajnos, nem ismerem. 23 Marini, R. : id. m. 100. és 115. 5. sz. jegyzet. — Reprodukcióját lásd Maga g n a t o, L. : La Mostra di Francesco Maffei a Vicenza. Arte Veneta, 1956. 246. 274. kép : Szent Gaetano halála és 245. 273. kép : Szent Gaetano csodálatos lábgyógyítása. 24 In uno scenario „Quanto mai complesso e fantasioso, per il distacco tra i primi piani in ombra e gli altri più lontani, immersi in una luminosité diafana" írja a képről R. Pallucchini. — Illusztrációját lásd M a g a g n a t o, L. : id. m. 247. :. 276. kép. 10* 127
