Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 11. (Budapest, 1957)
GERSZI TERÉZ: Egy hórapábrázolásokból álló, XVI. századi német rajzsorozat
általában a kompozíció felépítését és a formák leegyszerűsítését illetően. A többi hónapok, a július, szeptember és október ábrázolásánál önállóbban járt el ; a szüretet jelző lapon például a szőlősajtolás új motívumával gazdagította a kompozíciót. H. S. Beham említett variációján kívül egész sor ismeretlentől, monogramistától, sőt nevesebb művésztől való kópiája és változata is ismeretes az 1527-es metszetsorozatnak. A berlini Kupferstichkabinettben van egy két részből álló tollrajzkópia 9 és a párizsi Louvre-ban Virgil Solisnak egy tizenegy lapból álló (a tizenkettedik hiányzik) rajzsorozata, 10 amelynek motívumai szorosan kapcsolódnak Beham metszeteihez. Virgil Solis egyébként metszetkópiát is készített a Luther-féle imádságos könyvecskében megjelent lapokról, sőt az 1529—30 körül készült variációról is ismeretes egy durva kivitelű fordított másolata. 11 A Louvre-ban levő hosszú, frízszerű rajzokon a zodiákus jegye két, csak tematikailag összetartozó kompozíciót választ el egymástól. A lapoknak csak az egyik oldalán levő kompozíciók mutatnak rokonságot Beham metszeteivel, a másik oldalon látható ábrázolások a miniatúrafestészetből jól ismert motívumokat, a szánkázás, fürdőzés, szüret stb. jeleneteit ábrázolják. A budapesti rajzsorozat Virgil Solis munkájánál szorosabban kapcsolódik Beham metszetsorozatához, nemcsak motívumbeli összefüggés, hanem a típusok és a rajzbeli megoldás tekintetében is sok rokon vonást mutat Beham műveivel. A január hónap ábrázolásán például a férfi és nő fejtípusa igen közel áll az Ádámot és Évát ábrázoló rézmetszetének (B. 6.) figuráiéhoz ; míg az arc részletformái is megegyeznek. A rajzok parasztalakjainak analógiáit a falusi mulatságot ábrázoló metszeteken (B. 168) a táncoló parasztok sorozatán (B. 166—177) és egyes parasztfigurákat bemutató rézmetszetein (B. 186, 187, 188, 189) találjuk meg. A rajzokon látható alakok arányai, testformái és azoknak erőteljes kontúrvonalai a Juditot, (B. 12) Lucretiát (B. 78), valamint a parasztháború két figuráját, a dobost és zászlóvivőt (B. 199) ábrázoló rézmetszetekre emlékeztetnek. Mindebből arra lehetne következtetni, hogy a kompozíciók rajzolója a nürnbergi kismesterek köréhez tartozott, aki nem csupán egyes motívumokat vett át, hanem teljesen a Dürer-epigonok szellemében, stílusában alkotott. Nem hagyhatók azonban figyelmen kívül a rajznak olyan jellegzetességei, amelyek ezzel szemben óvatosságra intenek. A rajznak nincsenek különösen szembetűnő fogyatékosságai, mégis élettelenek, merevnek, kissé üresnek hat. Javításnak, vonalkettőzésnek nyoma sem látszik, az indokolatlanul hol vékonyodó, hol vastagodó kontúrvonalak azonban bizonytalanságot, aggodalmas óvatosságot árulnak el ; mindez arra mutat, hogy a rajzok nem eredetiek, hanem korabeli másolatok. Analógiaként a Fogg Museum of Árt-bau levő, H. S. Beham üvegablaktervei után készült kópiákat és az elrangeni múzeumban található „Krisztus mint Salvator Mundi az evangélistákkal" című kompozíció után készült másolatot említhetjük. Jörg Breu, Wolf Huber, Dürer és Cranach rajzai és metszetei után készült kópiák is a 9 Bock, E. : Die Zeichnungen alter Meister im Kupferstichkabinett zu Berlin. Die deutsche Meister. Berlin, 1921. Nr. 345. 10 D e m o n t s, L. : Inventaire généi al des dessins des écoles du Nord. Écoles allemanne et suisse. Paris, 1938. Tome II. Nr. 306—316. PI. CV. 11 D o d g s o n, C. : id. m. 1160. —Beham metszetsorozatának távoli hatását bizonyítják egy 1592Joen Kolozsvárott megjelent könyv hónapábrázolás-illusztrációi, amelyek egy 1564-ben Frankfurtban kiadott Anatómia metszetei után készültek. Soltész Zoltánné: A XVI. századi kolozsvári könvvdíszek. Művészettörténeti Értesítő. 1957. VI. 2-3. 153. 67, 68, 69 kép.
