Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Aphrodite két újabb példánya
rocskák még mindig őrzik a mintakép alapvonásait, de azt erősen átalakítják. Igen gyakori, hogy az istennő fejére sugárkoronát 23 vagy a császárkori synkretizmus szellemében Isis-fejdíszt (8. kép) 24 helyeznek, nem követik, hanem inkább eltorzítják a mintakép praxitelési ritmusú tartását, 25 végül pedig a téma eredeti értelmét teljesen megváltoztató attribútumokkal látják el. 26 Az istennő testalkata az eredetihez képest szinte törvényszerű általánossággal eltorzul és annak érett karcsúságával szemben testessé, rusztikussá válik. 27 E változások rendkívül jellemzőek a császárkori egyiptomi művészetben, különösen a kisplasztikában megfigyelhető ízlés változásra. A formai változásokkal egyidejűleg a szobrocskák rendeltetése is megváltozik. A gyönyörködtetés helyett a vallásos rendeltetés kerül előtérbe. E változás egyik oka Egyiptom vallási életének a római császárkorban lezáruló átalakulása, amely a klasszikus egyiptomi és görög vallás összeolvadását eredményezte. Másrészről azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a görög művészet technikája, stílusa, típusai a római korban már valóságos közkinccsé váltak Egyiptomban, és fokozatosan kiszorították a már csak a templomi művészetben továbbélő régi egyiptomi művészet formáit ós stílusát. Az egyszerű emberek vallásos szükségletét most már nem az ősi egyiptomi kisművészet, hanem a görög—egyiptomi művészet tárgyaival elégítik ki. 27ii Figyelemre méltó, hogy Aphrodité a római Egyiptom hivatalos vallásában nem játszott fontos szerepet, ábrázolása az alexandriai pénzeken alig fordul elő, 28 kultusza tehát magánjellegű volt. Az emlékekből 29 és a papyrusok adataiból 30 kiderül, hogy a szobrocskákat azért készítették és vásárolták, hogy az istennő képének a házakban 31 vagy amulett23 Edgar: Greek Bronzes 27647 — 8. 24 A Szépművészeti Múzeum görög-egyiptomi terrakotta-gyűjteményéből. Lt. sz. T. 504. Weber: Aegypt.-griech. Terr. 122. Anm. 3; Oroszlán: Antik terrakotta gyűjtemény (1930) D. 91. A vállra omló haj fölé nagy és merev ,,Isis"-parókát, erre diadémot és nagy Hathor-fejdíszt tettek. A karok tartása, éppen fordítottja az eredetinek. — Vö. Rein ach: Répertoire Stat. II. 341,3 és passim. 25 5. kép; Reinach: Rép. Stat. II. 341,3 ; 369,2 — 3; 111113,3; 256,1 stb. — Az egyiptomi rómaikori terrakotta-szelencék fedelének ábrázolásán például mindkét kar a test mellett van és inkább a bal kar emelkedik feljebb, a test hajlásából pedig semmi nem maradt meg : Castiglione: A Terracotta Box from Roman Egypt, Acta Antiqua I (1953) 474, Fig. 2. 26 Reinach: Rép. Stat, II. 361,8 ; 343,2; 363,3; 111106,2; IV 211,4 —6. — Különösen jellemző a rómaikori értelmetlenül variáló műhelygyakorlatra egy memphisi lelőhelyű kis márványcsoport, amelyen a középső Anadyomène baloldalán Erós és Psyché-osoport, jobboldalán pedig kisméretű Anadvomené áll: Seymour de Ricci: RA. 1907 (IV. Sér. tome X) 103 k. 27 L. a 26. jegyzetben említett márvány csoportot, a budapesti terrakotta-szelence fedelét (25. jegyzet) és csaknem valamennyi terrakotta és bronz példányt. — Weber: Aeg.-Gr. Terr. (1914) 122, Anm. 2. — A testalkat megváltozása kétségtelenül a római Egyiptom lakosságának szélesebb köreire jellemző ízlés hatása alatt történt. 27a Bissing: Ägyptische Kultbilder der Ptolomaicr und Römerzeit. (Der Alte Orient 34. 1936) 34. kk. 28 Vogt: id. m. 21 k. — Die alexandrinischen Münzen (1924) 29 Különösen azok synkretisztikus attribútumaiból és gyakori naiskosba helyezésükből. 30 BGU 717, 11 ; 1045, 14; P. Oxy. 114, 9; 921. 22 ; P. Rain. 21, Í9 ; 22, 7; 27, 10; P. Osl. II. 46,6. stb. Valamennyi papyrus a 2 — 3 századból való. — Preisig k e, Fr. : Vom göttlichen Fludium nach ägyptischer Anschauung (1920) 25; Schreiber: Berl. Phil. Wochenschr. 1903, 306; Reinach, S. : RA 1903 I. 391; Perdrizet: Bronzes Fouquet (1911) 2 ; és különösen E i t r e m—A m u n d s e n : Papyri Osloenses II (1931) 109 — 117, note on 46,6. 31 Egy ismert lelőhelyű terrakotta példány Tebtunisban ház romjai között került elő : Breccia: Terracotte figurate II. n. 1.
