Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)

BALOGH JOLÁN: Árpádkori szobrokról. II. A szentkirályi lunetta

típus jelentős : a háromalakos, kiváltképpen annak a kifejlődése a Magyarországhoz földrajzilag és művészetileg közeleső területeken. A háromalakos oromzat-kompozíció fejlődése nagyjából a következőképpen rekonstruálható. A XII. század folyamán három megoldás alakult ki egymással szinte párhuzamosan. Az egyik típus csupa álló figurákból van összeszerkesztve. Ezzel természetesen vele járt, hogy az adott felület formájával nem számoltak. A félköríves mező és az alakok között nincs szerves kapcsolat. Ilyen orom-domborműveket- találunk Trierben, Chartresben, Angoulêmeben stb. A másik típus csupa félalakból tevődik össze. Ezzel a felület-kitöltés problémája megoldódott ugyan, de az összhatás rovására, mert az alakok szervetlen elvágása nem kelt megnyugtató benyomást. Ilyen kapuzat-domborművek főként Németországban

3 fordulnak elő. (Hildesheim, Regensburg stb.) A harmadik típus a középső ülő alakból és két álló alakból van egybeszerkesztve. Az előbbi típusok egyhangúságával szemben ez a harmadik megoldás ritmikusan tagolt és így nagy lehetőségeket nyújt a legkülönfélébb kompozíciókra. Azonkívül a főszemély kiemelésére is alkalmasabb, tehát ikonográfiailag is jobban használható. Érthető, hogy Európa-szerte igen kedvelték.

4 Franciaországban, Németországban, Olaszországban egyaránt megtalálhatjuk. De még ennél a típusnál is megoldatlan a félköríves orom-mező kitöltése, mert hiszen az álló alakok vertikális tömegei és az adott felület között nincsen kiegyenlítődés. Tulajdonképpen ez a típus is, éppen úgy, mint a másik kettő, a síkművészet (freskó, mozaik) kompozícióinak az áttétele kőbe. A szobrászi megoldás még hiányzik. Ez csupán később a XII. század második felében a negyedik típusban valósult meg. amelyik a harmadik típusból fejlődött ki. A középre itt is ülő alak került, de két oldalra nem álló, hanem térdelő alakok, amelyek egyenletesen töltik ki az oromzat félköríves mezejét. Ez a legtektonikusabb és a legharmonikusabb megoldás, de éppen ezért felette ritka. Jellemző azonban, hogy ez a típus éppen Olaszországban

5 fordul - Kapu-lunetták három álló alakkal : Trier, a Neutor domborműve, o. 1147. Provhizialmuseum. (Beenken, H. : Romanische Sculptur in Deutschland. Leipzig, 1924. S. 202. Abb. 101. ; Panofsky, E. : Die deutsche Plastik des elften bis dreizehnten Jahrhunderts. München, 1924. Taf. 49.); Chartres. Királykapu. 1145—1155. (Aubert, M. : Die gotische Plastik Frankreichs. Firenze-München, 1929. Taf. 15.) ; Angoulême. Saint Piene. Apostol-lu net ta. XII. sz. 1. fele. (D e s c h a m p s, P.: Die romanische Plastik Frankreichs. Firenze-Berlin, 1930. Taf. 69.). 3 Kapu-lunetták három félalakkal: Gandersheim. XII. sz. 2. negyede. (Beenken : S. 74. Fig. 37. A.) ; Hildesheim, St. Godehard. 1200 körül. (Beenken: S. 248. Abb. 124. ; Panovsky: Taf. 36. ); Regensburg, St. Jakob. 12. sz. 3. negyede. (P an o v s k v : Taf. 36. ; Karlinger, H. : Die romanische Steinplastik in Altba vern und Salzburg. Augsburg, 1924. Taf. 18.); Tollbach. XIII. sz. (Karlinger: Taf. 138.); Steingaden. XIII. sz. közepe. (Karlinger: Taf. 173.). 4 Kapu-lunetták egy ülő és két álló alakkal: Ichtershausen. 1150 körül. Gotha Museum. (Beenken: S. 100. Abb. 50.); Salzburgi oromzat. 1150 körül. Museum. (Beenken: S. 106. Abb. 55.) ; Würzburg, a Katharinenkapelle oromzata. XII. sz. vége. Luitpold-Museum. (Beenken: S. 270. Abb. 155.); Cíiartres, királykapu. 1145—1155. (Aubert: Taf. 16.) ; Mantes, apátsági templom, baloldali kapu. 1190— 1205. (Aubert: Taf. 60.); Salzburg, Franciskanerkirche, Südportal. 1221. (Karlinger: Taf. 100.); Reichenhall, San Zeno nyugati kapu. 1228. (Ka r 1 i n g e r : Taf. 94.) ; Andlau (J u 11 i a n, R. : L'éveil de la sculpture italienne. Paris, 1949. Pl. LVIII/5.) ; Cadeo, plébánia-templom. XII. sz. 2. fele. (F r a n c o v i c h, G. d e : Benedetto Antelami. Milano-Firenze, 1952. Fig. 56.) ; Castellarquato, Collegiata. XII. sz. 2. fele. (Francovich: Fig. 45.). 5 Olasz kapu-lunetták egy ülő és két térdelő alakkal : Piacenza, a Duomo kapuja. 1170— 1180, más keltezés szerint 1200 körül. (

J u 11 i a n : Pl. LXXV. ; Franc ovich: tav. 21. fig. 38., p. 27-28.) ; Padova. S. Giustina XII. sz. 2. fele — XIII. sz. 1. fele. (Julii an: Pl. CXVIII.) ; Lodi, Duomo. XII. sz. 2. fele. (Jul lia*: Pi. LXXVI. ; Francovich: tav. 33. fig. 63.).