Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)

BALOGH JOLÁN: Árpádkori szobrokról. II. A szentkirályi lunetta

ÁRPÁD-KORI SZOBROKRÓL 2. A szentkirályi lunetta A szentkirályi lunetta

1 (15—21. kép) Römer Plóris első közlésétől kezdve ismételten foglalkoztatta a magyar kutatókat. Az összefoglaló munkából pedig sohasem hiányzott a közlése. Joggal és méltán, mert a domborműnek nagy qualitásai, rendkívül erős plaszticitása és kiváló kompozíciója, egészen különleges helyet biztosítanak számára Árpád-kori szobrászatunkban. Különösen szembeszökő a kompozíció fejlettsége. A félköríves kapuzatok ívmezejének a kitöltése figurális domborművei a románkori szobrászat legnagyobb problémái közé tartozott. Ekor szobrászai Európa-szerte sokféle megoldással próbálkoztak. A szentkirályi dombormű szempontjából azonban csak egyféle kompozíció 1 A dombormű egykor a Vas megyei Szentkirály Árpád-kori templomának a kapuoromzatát díszítette. Mérete: 67 cm magas, 119 cm széles. Anyaga: mészkő. Irodalom : Rómer F1 óris közlése az Egyveleg című rovatban. Arch. Ért. R. F. VI. 1872. 267. (Közli Varsányi Jánosnak 1842-ben készült rajzát a domborműről. A báthmonostori kapu-domborművel veti össze.); A Vasmegyei Régészeti Egylet évi jelentése. 1875. 115. ,,Leihelyeink" című rovatban. (Közlés a templom lebontásáról és lerajzoltatásáról) ; Rómer FI.: A román- és átmeneti korú építmények hazánk területén. Arch. Közi. X. köt. II. füz. 1876. 51. ; Vas v ár me g y e. Bp., 1898. 101. — Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. Borovszky S. ; Gerecze P, : Magyarország Műemlékei. Bp., 1906. 992. h. — Magyarország Műemlékei. Szerk. Forster Gy. II. köt. ; Ebe r L. : A szentkirályi tympanon. Arch. Ért. U. F. XXXI. 1911. 193—200. (A templom lebontása után a dombormű a szombathelyi múzeumba került. A XIII. század 2. felében készülhetett francia hatás alatt. Mestere Jakkal lehetett kapcsolatban. A női viselet XIII. századi jellegzetessége az állkötő, amely gyakori a francia szobrokon, továbbá Naumburgban is előfordul.) ; (M e 11 e r S.) : À közép- és újabbkori szobrászati gyűjtemény. Bp., 1921, 10, 40. 1. 146. sz. (XIII. század 2. fele, a magyar gótika szobrászatát képviseli.) — Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum. ; Divald K. : Magyarország művészeti emlékei. Bp., 1927. 59. (1220—1230 között készült.) ; Petrovics E. : Képzőművészeti Gyűjteményeink. — Magyarország Vereckétől napjainkig. V. Bp., 1930. 204. ; P é t e r A. : A magyar művészet története. I. Bp., 1930. 37. (Stüus szempontjából a német, viselettörténetileg inkább a francia mintákhoz igazodik.); H e k 1 e r A. : Budapest als Kunststadt. Küssnacht am Rigi, 1933. S. 119. ; HeklerA. : A magyar művészet története. Bp., 1934. 28. ; Dercsényi D. : La sculpture romane en Hongrie. Nouvelle Revue de Hongrie. 1935. II. p. 443. (A donátor feleségének fejdísze, a chaperon, a XIII. sz. 2. negyedében terjedt el Franciaországban.) ; Horváth H. : A magyar szobrászat kezdetei. Bp., 1936. 30. (Francia hatás a simulékony mozdulatokban, a klasszikus redőomlásban.) ; Hekler A. : Ungarische Kunstgeschichte. Berlin, 1937. S. 27. (1270 körül készült. Kiemeli kompozícióját : ,,die tektonisch fein abgewogene, massig zusammengeballte Komposition..") ; Gerevich T. : Magyarország románkori emlékei. Bp., 1938. 36. (1260 körül készült), 192—193. (Eredetileg római kőemlék volt. A jáki műhellyel függ össze.) ; Bogy a y T. : Isten báránya. Regnum. 1940—41. Bp., 1941. 95, 96. (Az erős plaszticitás és az ívmező erőteljes kitöltése alapján a jáki és a szentkirályi timpanon között közeli kapcsolatot feltételez.) ; BogyayT. : A jáki apátsági templom és Sz. Jakab kápolna. Szombathely, 1943. 50.; KampisA. : A régi magyar szobrászat. Bp., 1948. 5.; Kampis Á. : La sculpture hongroise ancienne. Paris, 1948. p. 5. 7 Bulletin VIII. 97