Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)

FREL, JIŔI (Prága): Egy új Thukydidés-portré

EGY ŰJ THUKYDIDÉS-PORTRÉ. A Szépművészeti Múzeum birtokában van az a szép szoborfej, amely véleményünk szerint a nagy történetírót ábrázolja (8—11. kép).

1 A szobor eddig nem részesült abban a figyelemben, amelyet megérdemel ; még a Hekler-féle katalógus

2 is csak néhány szót szentel neki, és az ott közölt fénykép távolról sem juttatja kifejezésre jelentőségét. A fej, amely P. Arndt gyűjteményéből került a Szépművészeti Múzeumba, itáliai márványból van faragva és Rómából származik : tehát római másolat görög eredeti után, melynek keletkezési idejét Hekler, egy másik portréhoz való hasonlatossága alapján, a Theophrastos- és Metrodóros-portré korára teszi.

3 Hogy a szobrot eddig alig méltatták figyelemre, azt részben rossz állapotának köszönheti. A fej erősen sérült : a koponya jobb felének egy része hiányzik, a fül dudorai le vannak töredezve, szintúgy a nyak többi részének körvonalai és a bal állkapocs sarka. A legnagyobb sérülés azonban az arc közepét érte : az orr, tövét kivéve, teljesen letörött, úgyszintén a bajusz jobb fele az arcnak hozzá tartozó sávjával együtt, valamint az alsó ajak fele és a szőrcsomó a száj alatt. Itt is, éppúgy, mint a koponyán, a márvány a rétegek síkjában vált le, ami a bal szemöldök fölött futó, majd a szem felé visszakanyarodó repedésben is megmutatkozik. Ezzel szemben a márvány felülete, a fejtetőtől eltekintve, aránylag jó állapotban van. A patina, amelynek nyomait még itt-ott, főleg a szakáll barázdáiban megtaláljuk, úgyszólván teljesen eltűnt, a márvány felszíne azonban a számtalan karcolás ellenére is megtartotta áttetszőségét. A szobrász többnyire vésőt használt, és csak a szemöldök íve alatti üregek kivájásához alkalmazta a fúrót, amely azonban a kész művön így sem hagyott nyomot. A szobor mai állapotában nehéz megállapítani, hogy egész alakhoz, vagy mellszoborhoz tartozott-e a fej ; a hátsó oldal vázlatos kidolgozása mindenesetre arra enged következtetni, hogy fülkébe volt szánva. Már a fülek kidolgozása is eléggé elnagyolt, ami pedig a haj mintázását illeti, a dús szakáll a tarkón lapos körvonalú fürtökbe megy át, s el is tűnik a nyakszirt csaknem sima felületén. Míg tehát a fej hátoldala elég felületesen van megmunkálva, az arcot a szobrász a másolt remekművet értékelő művész szeretetével és érzékenységével mintázta meg. Még itt is elárulja azonban, hogy elsősorban márványfaragó, aki inkább csak felvázolja, mint kidolgozza a részleteket. így a homlok három párhuzamos ránca alig kivehető ; a bronz eredeti rajzos jellege megenyhül ; az arc finoman mintázott formái, bár sejtetik a csontozat szilárd vázát és az izmok tagoltságát, lágyan mennek át egyik 1 Itt mondok köszönetet Szilágyi János Györgynek, aki feljogosított és barátilag buzdított a fej tanulmányozására. A fényképek, amelyeket Petrás István készített, hathatós segítséget nyújtottak munkámban. 2 Die Antiken in Budapest. Die Skulpturen (Wien, 1929) 60, 48. sz. A fej magassága 29,2 cm ; legnagyobb szélessége 21,7 cm. 3 E A 1643-1645.