Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)
DOBAI JÁNOS: Székely Bertalan emlékkiállítása
a művészi hivatás tudatos kiemelése a társadalom többi részéből és egy idilli álomvilág teremtése. A 20-as évek második felétől kezdődő művészi föllendülés már sokszólamuan és kiváló alkotásokkal jelenik meg a kiállításon. Az egyik legkorábbi mű Bernáth Aurél Varjak című aquarell-vázlata (1929 ; 48. kép), a művész oeuvre-jében is sajátos helyet elfoglaló, kiváló alkotás. Korábbi expresszionista művészetének nyomott hangulata még tovább rezeg benne de szemlélete már nem elvont, hanem friss, életteli, a természet alapján áll. Egry Józsefnek, egyik legjelentősebb festőnknek eddig igen kevés műve van a Szépművészeti Múzeum birtokában. Akvarellista és rajzolói tevékenységének gazdag termése különösen magángyűjteményekben szerepel. Ezen a helyzeten javít némiképp a két vízfestmény, illetve ceruza-vízfestmény mű, amely új szerzeményként kiállításra került. Témájuk, a Balaton, Egry legtöbb művéből ismert, de az élmények változatossága, amelyet ez a téma Egrynek nyújtott, kimeríthetetlen. A szinte mitikus fény imád attól, panteisztikus életérzéstől áthatott művekben a víz, a halászok, Badacsony látványa mindig új és új szín- és fényjelenéssé oldódik föl. A könnyed, laza szín- és fényhatások elérésére a művész mesterien alkalmazta az akvarell friss technikáját. A két világháború között kibontakozó szocialista világnézetű, a munkásosztály életéből táplálkozó művészet legnagyobb alakjának, Derkovits Gyulának (1894— 1934) néhány érett művével is gyarapodott a Grafikai Osztály. Míg korai kiállított lapjai elsősorban fejlődési, művészettörténeti szempontból érdekesek, a 30-as évekből származó rajzai már a kortárs polgári művészet stiláris vonásaival szemben önálló, új hangjukkal szólnak bele a magyar rajzművészet összképének kialakításába. Anya című tusrajzán (49. kép) a proletáranyát gyermekével összefonó szenvedélyes szeretetet a kontúr-tollrajz tökéletesen biztos kezet kívánó, kifinomultan egyszerű, kulturált eszközével jelenítette meg, a vonallal tömör, merészen egyszerűsítő, de mégis realisztikusan érzékletes kompozíciót alkotva. Szellemi követői és a rokontörekvésű művészek közül Dési Huber István néhány jellegzetesen komor és nehézhangulatú tájrajza, és a Szovjetunióba emigrált, fiatalon elhunyt Mészáros László néhány vázlata kirgiziai freskó-tervezetéhez került a Múzeum birtokába. Mészáros kirgiz férfiakat ábrázoló, határozott, plasztikus formázású rajzain szerencsésen egyesül a műfaj-kívánta monumentális stílus a kirgiz népművészet szemléletének megfelelő dekorativitással. A ma is élő művészek az idősebb generációból — Bernáth Aurélt sem kivéve, akit legjelentősebb műve korai lévén, már említettünk — vegyesen szerepelnek felszabadulás előtti és utáni művekkel, sőt vannak, akik csak ilyenekkel. Az előbbiek közül Ferenczy Béni lapjai a gyűjteménygyarapodás legfőbb értékei közé tartoznak. Női alakjaiban a testi és szellemi szépség nagyszerű reneszánszi harmóniáját keresi. Legközvetlenebb ez a szándék a 30-as évek közepén a Szovjetunióból hazajövet készült vörös kréta Tanulmánylapján és a Művész feleségét ábrázoló ceruzarajzon. A későbbi műveken, állandóan módosulva ugyan, de tovább él ez a művészi gondolat (50. kép). Szőnyi István újonnan szerzett grafikai művei között van Anya és leánya című festményének szénrajza, a második világháború utolsó évéből (51. kép). Ez a mű a háborús esztelenség tagadásának humanisztikus megfogalmazása a festőművészet nyelvén, : az aljas embertelen ösztönök tombolása közepette is az igaz emberi eszmények mellett való kitartást, ezek végső diadalába vetett rendítetlen bizalmat hirdeti. Szőnyi életigenlő, derűs szemléletű művészetének remek termékei kis gouache-festményei, amelyek egyúttal a művész sokoldalú technikai tudását is
