Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)

SOÓS GYULA-SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Izsó Miklós kisplasztikái és az antik művészet

mellszobráról, továbbá a Medici-Venusról készített másolatot,

3 nyilván gipszöntvény alapján. Valószínűleg ekkor készült az a kisméretű, antik terrakottától inspirált, táncosnőt ábrázoló szobra is, melyet a sárospataki Református Kollégium őriz. A szobrot Izsó több fiatalkori munkájával együtt a művész özvegye ajándékozta a kollégiumnak, 1880-ban, arra való tekintettel, hogy Izsó a kollégium neveltje volt.

4 A szobor kompozíciós szempontból igen közeli rokonságban van egy Boiótiában előkerült IV. századi táncosnőt ábrázoló terrakotta-figurával, valószínűleg annak kissé átfogalmazott, szabadkezű másolata.

5 Izsó nem klasszicizáló másolója volt a görög művészetnek, hanem mint annyi más művészt, őt is a saját mondanivalójához legjobban illő hang megtalálásában segítették a görög mintaképek. Ezt bizonyítja, hogy nem akármelyik köréből a görög művészetnek választja mintáit, s nem is a legnépszerűbb klasszikus korból, hanem a hellénizmus korszakából s annak is saját művészi temperamentumához legközelebb álló mozgalmas-pathetikus irányzatából. A késő-hellénisztikus archaizáló irány, az újkori népszerűségükben a klasszikus korral vetekedő új-attikai klasszicizáló iskolák művei távol álltak tőle, s jellemző módon a későhellénisztikus szobrászatból nem ezek ragadták meg a figyelmét, hanem az a szobor, amely a legszorosabb kapcsolatokat őrzi a hellénizmus középső szakaszának „pergamoni" stílusával, a Laokoon-csoport, amelyet — az írott források határozott tanúsága ellenére — éppen stílusa miatt kíséreltek meg újabban a pergamoni szobrászat virágkorának idejére keltezni.

6 Izsó egy cigányzenészeket ábrázoló terrakotta kisplasztikái csoportját maga nevezte el „Cigány-Laokoón"-nak (39. kép), mert kompozícióját a három rhodosi szobrász csoportja sugallta. Igen jellemző Izsónak az antik mintaképekhez való viszonyára, s arra, hogy mennyire legsajátabb mondanivalójának kifejezéséhez segítették ezek, a Cigány-Laokoonnak a későgörög Laokoon-csoporttal való összehasonlítása. Izsó nagyszerű invencióval értelmezte át a kígyó halálos marása alatt leroskadó Laokoón alakját ülő figurává, s változtatta az élet-halálküzdelem görcsében vergődő három alak pátoszát a muzsikálásba feledkezett cigányzenészek szenvedélyévé. A legfigyelemreméltóbb pedig az, hogy a főalaknak a Laokoon-csoport akkori rekonstrukciója szerinti felemelt és a kompozícióból messze kinyúló jobbkezét nem vette figyelembe, s így körvonalaiban sokkal zártabbá tette a csoportot ; hogy ez a saját művészi szándékából fakadó változtatás magának az antik szobornak is az akkor láthatónál igazibb megértéséből fakadt, azt mutatja a Laokoon-csoport új, hiteles rekonstrukciója, amelyen a kinyúló kartartása tényleg megváltozott, s zártabb kompozíciónak adott helyet.

7 Megint csak Izsó művészi önállóságára és határozott egyéniségére jellemző azután az, hogy a Laokoon-csoport leginkább klasszicizáló vonását, erősen kétdimenziós, frontálisan kiterített kompozícióját a középső cigányzenésznek előre nyújtott balkezével a lysipposi Apoxyomenosra emlékeztető merészséggel oldotta fel, s tette a maga elképzeléseinek tolmácsolójává. A Cigány-Laokoon még nem a csúcspontján mutatja Izsó kisplasztikái művészetét. Táncábrázolásai viszont, amelyeket nem kis részben szintén a hellenisztikus 3 Izsó Miklós levele Szily Kálmánhoz, München 1859. november 13. és 1860. február 4. A leveleket a Magy. Tud. Akadémia Kézirattára őrzi. 4 A szobor anyaga : gipsz. Mérete : 21,2 cm. A sárospataki Református Kollegium Jövedéknaplójában 1880/123. sz. alatt szerepel. 5 Vö. Köster: Die griechischen Terrakotten. Berlin, 1926. 21. kép. 6 Richter, G. M.: Three Critical Periois in Greek Sculpture. Oxford, 1951. 66 — 70. Az elmélet tarthatatlanságáról Laurenzi, L. : Cronologia e fase stilistica del Laocoonte. Riv. 1st. Arch. St. d. A. N. S. 3 (1954) 70—77. ' Vergara Caffarclli, E. : Nota sul restau ro del Laocoonte. Arch. Class. 1 (1949) 75 —7 ; U. a. : Studio per la restituzione del Laocoonte. Riv. 1st. Arch. Stor. d. A. N. S. 3(1954) 29-69.