Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)
GARAS KLÁRA: Maulbertsch ismeretlen művei a Szépművészeti Múzeumban
fantasztikusba hajló előadásmódot, merészebb fénykezelést találunk. A korai művekre jellemző nagyobb plaszticitás, tömegszerűség fokozatosan eltűnik, a formák, körvonalak mind jobban fellazulnak (pl. a Maria Treu-i templom számára készült oltárképek vázlatain, a Mária eljegyzésén s a Cal. Szt. Józsefen 1755—56-ból). A balassagyarmati Szt. Pál oltár a stílussajátosságokból következtetve a két korszak mesgyéjén, az 1750-es évek első felében keletkezhetett. Létrejöttének körülményeiről, korábbi történetéről igen keveset tudunk. A balassagyarmati plébániatemplom 1740—46-ban épült, gazdag felszerelését már 1755-ben említik. A hagyomány szerint Szt. Pál és Szt. Anna oltárképét 1759-ben ajándékozta a templomnak kegyura, Balassa Pál. A Szt. Pál oltárkép 1912-ben már a balassagyarmati múzeumban volt, a Máriát oktató Szt. Anna képe a helyén, a templomban maradt. A szép és qualitásos Anna oltár eddigi szakirodalmunkban XVIII. századi osztrák festő, esetleg Kremser-Schmidt alkotásaként szerepelt. 6 Stílusa azonban teljesen idegen a kremsi mestertől s legkésőbb a XVIII. század közepére vall. A meglehetősen besötétedett, megfeketedett kép középterében jobbra a fiatalos külsejű, sötét hajú, sárga köpenyes, kékruhás Szt. Anna ül, keresztbevetett lábát előrenyújtva. Mellette balról, a kép középtengelyében, asztal mögött a fehérbe öltözött gyermek Mária lapozgatja a könyvet, melyből olvasni tanul. Balra hátrább, a mélyben a vörös köpenyes Szt. József áll, fölötte a magasban, merész rövidülésben nagy szárnyas angyal lebeg. Az alakok elhelyezése, az arányok, a típusok Maulbertsch már említett korai műveivel mutatnak közeli rokonságot (a lebegő angyal a müncheni Szt. István kép angyalával, Szt. Anna a kolozsvári Máriával stb.). A Szt. Anna kép kitűnő művészi qualitása, Maulbertsch korai műveivel egyező formanyelve alapján s abból a körülményből, hogy a Maulbertsch jelével szignált Sz. Pál oltárképpel együtt, feltehetően annak párdarabjaként Balassa Pál gr. ajándékaként került a balassagyarmati templomba, feltételezhetjük, hogy ugyancsak Maulbertsch alkotása az ötvenes évek elejéről. A két eddig ismeretlen balassagyarmati Maulbertsch-kép mellett meg kell még említenünk a Szépművészeti Múzeum egy további, publikálatlan Maulbertschművét, egy kisméretű (43 x 30) grisaille vázlatot, mely korábban a szegedi Backgyűjteményben szerepelt (37. kép). 7 A kékesszürke (itt-ott zöldesbarnával kevert) tónusú vázlat egyelőre közelebbről meg nem határozható legenda jelenetet ábrázol. 8 A kép előterében jobbra imazsámolyon kendővel borított fejű, bő köpenyes fiatal nőalak térdel, kezét imára kulcsolva. Mögötte lépcsős emelkedésen, a kép középterében mezítlábas, szakállas agg térdel az áldozati oltár előtt s föltekint a magasba, ahol fényesen megvilágított angyal lebeg s fölfelé mutat a sugárözönben, mandorlá6 Genthon I. : Magyarország művészeti emlékei. Bp., 1951. ; G e n t h o n I. : Nógrád megye műemlékei. Bp., 1954. 130. 7 Az Egyházművészeti és világi képzőművészeti kiállítás katalógusa. Szeged, 1938. 31. 8 Maulbertsch vázlatainál eléggé gyakori, hogy közelebbi ikonográfiái meghatározásuk nehézségekbe ütközik. így pl. nem tudjuk, hogy mit ábrázol a bécsi Barockmuseum ,,Nő bírák előtt" elnevezésű képe, vagy a müncheni galéria tévesen Mária mennybevitelének jelölt képe. Az allegorikus-mitologikus ábrázolásoknál a magyarázat olykor még nehezebb. Mindez részben onnan származik, hogy a rendkívül vázlatos előadásmód nem ad mindig módot a részletek felismerésére, részben azonban annak is tulajdonítható, hogy Maulbertsch igen gyakran alkalmazott szokatlan ikonográfiái megoldásokat s alkotó képzeletét bátran szabadjára engedte. A budapesti grisaille vázlat alakjaiban talán Joachimot és Annát ismerhetjük fel. A fiatal nő feje felett lebegő glória s az égben megjelenő Mária lehetetlenné teszi azt a feltevést, hogy a kép Manoah áldozatát ábrázolja.
