Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)

CZOBOR ÁGNES: Ismeretlen holland életképfestő a XVII. század első negyedéből

ISMERETLEN HOLLAND ÉLETKÉPFESTŐ A XVII. SZAZAD ELSŐ NEGYEDÉBŐL 1911-ben a berlini Lepke cégnél árverésre került egy őrszobában katonákat ábrázoló képecske (31. kép).

1 A képen jobbra lent, a feldöntött háromlábú szék lábainál, jelzés volt ; ezt a szignatúrát a műkereskedelem Vermeer van Delft jelzésével kísérelte meg azonosítani. A képnek, mely kandalló előtt és asztal körül szórakozó kócos, csenevész emberkéket ábrázol, szinte nyomoréknak ható végtagokkal, természetesen a legtávolabbról sincsen köze a sokkal későbbi nagy mester pompás, világosan tiszta művészetéhez. Tudomásunk szerint a kép mestere mind a mai napig ismeretlen.

2 A budapesti Szépművészeti Múzeumban levő képek között van egy asztalnál étkező katonákat és nőket ábrázoló kisméretű festmény (olaj, tölgyfa, 44 x 62,5 cm, ; 30. kép), melyet kétségtelenül ugyanaz a kéz festett, mint az egykor berlini magántulajdonban volt képet. Ezen a képen fent balra, a kandalló párkányán, megközelítően a berlini kép monogrammjára is emlékeztető jelzés látható (1. 39. old). Mindkét képre jellemző a zsúfolt, levegőtlen kompozíció, a bizonytalan perspektíva, a rövid, kis alakok, a kócos, parókaszerű hajak, a karomszerű kezek és a képsíknak minden áron való kitöltésére törekvés ; ennek következtében a tárgyak indokolatlan rendetlenségben hevernek szerte szét a szobában. Mindkét képnek a jobb sarkában — mintegy szignatüraszerűen — egy feldöntött háromlábú széknek a lábai láthatók. Jellemző még az arcoknak furcsán aszimmetrikus, félrecsúszott ábrázolása és a ruháknál a festőnek a sokszínű rongyokban való kedvtelése. A budapesti képen pl. az alakok minden egyes ruhadarabjának más és más a színe. A lokálszíneket néha igen finom ízléssel teszi egymás mellé ; a budapesti kép jobb oldalán ülő nő szoknyája borsózöld, a rajta átvetett lepel ciklámenlila, ingválla fehér, kékeszöld csíkokkal. A sárga és fehér terítővel letakart asztal előtt ülő ivó férfi rongyos ruhája barna, fehér és rikítópiros, ugyancsak piros szalagokkal, harisnyája élénk sárga. Míg az egykor Berlinben volt kép a térnek nagyobb mélységét tudja éreztetni, addig a budapesti kép kompozíciója összefogottabb, előadásmódja erőteljesebb. Még egy harmadik kép is magán viseli a fenti két kép jellegzetességeit. A krakói Múzeum Narodowe két kandalló előtt ülő katonát ábrázoló képét (Nr. 150) ugyanaz a kéz festette mint a két előbbit (29. kép). A képek szerzője, a XVII. század első negyedében dolgozó holland kismester, főleg színeinek feltűnő élénkségéért, szokatlanul üde tarkaságáért érdemli meg a különösebb figyelmet. Korában és körében — a haarlemi Frans Hals köre — nem találjuk ezt az „olaszosan" színes élénkséget, a képszerkesztésnél a színek ha1 Gemälde alter Meister, Sammlung J. F. D. No. 1626. 28 November 1911. Ill sz. v hágai Rijksburcau szíves értesítése.