Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)
BALOGH JOLÁN: Árpádkori szobrokról. II. A szentkirályi lunetta
a szentkirályi mester ösztönzést meríthetett munkájához. A fent említett művekhez hasonlókat feltétlenül látott. A lombard szobrászat eredményeit közvetve vagy közvetlenül kétségtelenül ismerte. Lehetséges, hogy talán olaszországi vándorút alkalmával közvetlenül tanulmányozhatta az ottani emlékeket és útközben akár a salzburgi domborművet. De épp így elképzelhető, hogy a hazánkban dolgozó olaszlombard kőfaragóknál tanult. Árpád-kori szobrászatunkban a lombard hatás nemegyszer megmutatkozott. 22 A XII. század végén az esztergomi Porta speciosán feltűntek nemcsak a lombard típusú kapuőrző oroszlánok, hanem az oszloptartó, guggoló figurák is. A XIII. század második feléből pedig névszerint ismerünk két lombard lapicidát, Albertet és Pétert 23 , akik Árpád-házi Sz. Margit (-f- 1271) vörösmárvány koporsóját faragták. A tatárjárás utáni művészi fellendülés idején bizonyára nem ők voltak az egyedüliek. A szentkirályi mesternek bőven lehetett alkalma akár az egyik, akár a másik úton a lombard szobrászat 24 vívmányaival megismerkedni, sőt esetleg olyan emlékeket is látni, amelyeket közvetlen mintaképül vehetett. A lombard hatás mellett némileg a francia művészet befolyása is nyomot hagyott a művön. A nő-alak franciás fejkendője, a chaperon, Szent Lajos király idejében (1226—1270) lett divatos Franciaországban és utóbb a többi országokban. Jelentősebb ennél, hogy Krisztus köpenyének a két térd között rézsútosan felhúzott szárnyán a redők zegzugos vonala francia emlékeken 25 fordul elő ennyire szabályosan. A donátor csigás fürtökben végződő hajzatának vonalas faragása is franciás. 26 A különféle hatások azonban csak rejtetten jelentkeznek a kitűnő műben, éppen ezért is nehéz ezeket kielemezni és rögzíteni. A benyomásban a szentkirályi szobrász sajátosan tömör, erőteljes stílusa uralkodik. 27 A mester kiváló tulajdonságai, tektonikus érzéke, komponálási készsége oly erővel nyilvánulnak meg benne, hogy az eddig kimutatható előzményeket túlhaladja mind a kompozícióban, mind az alakok tektonikus beillesztésében (16—17. kép). A kerek fejtípusok (18—21. kép) 22 Balogh Ilona: Adatok az olasz románkori szobrászat magyarországi hatásához. Arch. Ért. U. F. XLVI. 1932—33. 100-115.; Gerevich:id. m. 129 — 132, 168—173, 178—179. stb.; Dercsényi D. : Az esztergomi porta speciosa. Regnum. VI. 1944—1946. 71 — 72, 92. Az olaszdombard hatás egyik legfontosabb emléke az esztergomi kapu-oroszlán. Ezzel kapcsolatban az Arch. Értesítőben (U. F. XLVI. 1932—1933. 113—115.) említett analógia, a pármai dóm püspöki trónusa, Francovich szerint 1180 körül készült, (Francovich: op. cit. p. 165.). Az új és meggyőző keltezéssel az Antelami-hatás feltételezésének kronológiai akadályai megszűntek. 23 Boldog Margit magyar nyelvű legendája (korábbi latin nyelvű fordítása) Ráskai Lea dömés apáca 1510-es másolatában közölve: Nyelvemléktár. VIII. Bp., 1879. 37. Az újabb kutatások szerint a latin nyelvű legenda 1276—1300 között készült, a magyar nyelvű pedig 1300—1320 között. (Vö. Meze y L. : Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Árpád-kor végén. Budapest, 1955. 69.) 24 A XIII. századi latin nyelvű irodalmunkban is megmutatkozik az olasz hatás. (Vö. : Ifj. Horváth J. : Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp., 1954. 33.)) 25 B u r g e r : op. cit. S. 31, 32. (Chartres, Bourges). Vö. továbbá Chartres (Aubert: Taf. 8, 13, 14.); Le Mans (Aubert: Taf. 24.); Bourges (Aubert: Taf. 27.); Angers (Aubert: Taf. 31.) ; Saint-Loup- de-Naud (Aubert: Taf. 35.) ; Mantes (Aubert : Taf. 60.). 26 Paris, Notre-Dame, zárókő. XII. sz. 2. fele. (Aubert, M. - B e a u 1 i e u, M. : Sculptures de Moyen âge. Paris, 1948. Fig. 48.) ; Châlons-sur-Marne, Notre-Dame-enVaux, friz. XII. század 3. negyede. (A u b e r t-B e a u 1 i e u : fig. 57.). 27 A XIII. századi latin nyelvű irodalmunk ritmikus prózájában hasonlóképpen megmutatkoznak a helyi sajátságok. (Horváth: id. m. -894. 397. L). A magyar nyelvű irodalom kezdetei is már a XIII. században jelentkeznek. (Vö. : M e z e y : id. m. 94—95.) 8* 101
