Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)
BALOGH JOLÁN: Árpádkori szobrokról. II. A szentkirályi lunetta
elő, a tektonikus kompozíciók hazájában (Lodi, Piacenza, Padova), másutt csupán csak elvétve 6 , vagy éppen olasz hatásra (Salzburg, St. Peter). 7 Magyarországon mindegyik típust megtalálhatjuk, az első kivételével. A második típus előfordul Gyulafehérvárt, a déli kapun. 8 Ehhez a típushoz sorolható még a közelebbről nem ismert erdélyi helyről származó dombormű 9 (Szépművészeti Múzeum), melyen a szobrász jelképes állatalakkal (valószínűleg evangélista szimbólummal) oldotta meg a térkitöltés problémáját. A harmadik típushoz tartozik mint igen korai darab az első gyulafehérvári székesegyház kapuzat-domborműve, 10 azután az esztergomi Porta speciosa többalakos márványintarziás oromzata 11 és még ugyanitt a másik hasonlóképpen márványintarziás oromzat 12 , mindkettő a XII. század végéről. Végül a negyedik típushoz sorolható a szentkirályi lunetta és a bátmonostori dombormű, 13 bár az utóbbi sajátságos háromkarélyos mezejével és proskynesisben leboruló alakjaival egészen különleges megoldást képvisel és szorosan nem is kapcsolható ide. 14 A szentkirályi lunetta előzményeit — mint a fentiekből következik — olasz földön kell keresnünk, azon a területen, ahol a művészi gondolkodást leginkább foglalkoztatták a sajátosan szobrászi problémák : a kompozíció kiegyensúlyozottsága, tektonikus illeszkedése, ezzel együtt az emberi test tagjainak, tömegének a. hozzáhajlítása az architektúrához és felhasználása tektonikus funkciók érzékeltetésére, továbbá a tömör, erőteljes plaszticitásra való törekvés az alakok megfogalmazásában. Kompozíció tekintetében közeli analógia a piacenzai székesegyház kapudombormúve (22. kép) : ülő Krisztus két térdelő alak között, amelyek szorosan beleilleszkedve a lunetta-mezőbe tömören, de egyben harmonikusan töltik ki az adott felületet. Ez a dombormű ugyan jóval korábban, valószínűleg a XII. század végén készült, de nyilván korántsem lehetett az egyetlen abban az időben, hanem újabb, fejlettebb megoldások követhették a következő félszázadban. Ugyanezidőtájt, a 6 Német és németalföldi kapu-lutták egy ülő és két térdelő alakkal : Maastricht, Servatiuskirche, c. 1160—1170. (Beenken: S. 204. Abb. 102. a.); Reichenhall, San Zeno. XIII. sz. eleje (1208). (Karlinger: Taf. 42. S. 34.) ; Regensburg, Augustinerkirche. XIII. sz. vége. Ulrichsmuseum. (Karlinger: Taf. 70.). 7 Tietze, H.: Die Denkmale des Benediktinerstiftes St. Peter in Salzburg. Wien, 1913. S. 4—5. Abb. 16. (1240 körül készült ; közel áll az északolasz szobrászathoz.) — Österreichische Kunsttopographie. Bd. XII. ; Karlinger, H. : Die romanische Steinplastik in Altbayern und Salzburg. 1050—1260. Augsburg, 1924. S. 67—68. Abb. 102, 103, 115. (1220—1260 között készült. Ugyanahhoz a műhelyhez tartozik, amely a Franciskanerkirche kapu-domborművét faragta. A trentoi dóm nyugati kapujának északi pendant ja.) ; Frey, D.-Ginhart, K. : Die Kunstdenkmäler in Kärnten, Salzburg, Steiermark, Tirol und Vorarlberg. Wien-Berlin, 1933. S. 154. (Portal im lombardischen Typus um 1240.) — Georg Dehio: Handbuch der deutschen Kunstdenkmäler. II. Abt. Österreich. I. Bd. ; F r o d 1-K raft, E. : Das Margaretenfenster in Ardagger. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte. XVI (XX). 1954. S. 31. 8 G e r e v i c h : CXCV. tábla. "Gerevich: CCXXIV. tábla, Az ei'délyi timpanon félalakos Krisztusa a steingadeni oromzatra (XIII. sz. közepe) emlékeztet (Kariinger: Taf. 163.). Az összefüggés azonban inkább csak tipológiai, közvetlen kapcsolatra alig lehet gondolni. « Gerevich: CXCV. tábla. 11 Gerevich: XIX. tábla. 12 Gerevich: CXCII. tábla. "Gerevich: CCXV. tábla. il Egyik típusba sem sorolható a jáki templom kapu-domborműve mandorlába helyezett trónoló Krisztussal és térdelő angyalokkal (B o g y a y T. : A jáki apátsági templom és Szt. Jakab kápolna. Szombathely, 1943. 47 — 81.). Ez a kompozíció nyilván a francia Maiestas Domini, illetve az Ascensio Domini kompozíciókból alakult ki, amint erre már Bogyay is utalt. 8 Bulletin VIII. - 7 99
