Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 7. (Budapest, 1955)

GARAS KLAR'A: ROCCO Marconi két képe Magyarországon

Rocco Marconinak egy másik, ugyancsak jelzett Házasságtörő nő képét a szekszárdi Városi Múzeum őrzi. Ez a festmény (fa, 135 X 180) Lederer Sándor egykori budapesti gyűjteményéből származik s az irodalomban Marconi hiteles műveként szerepel.

2 Az elrendezés részben a budapesti képhez hasonló. A középen álló, kezét áldásra emelő Krisztus balra néz, a jobb szélen elhelyezkedő házasságtörő nő fejét meghajtja, karját széttárja. Hátrább katonák, farizeusok sorakoznak. A képet oszlopos csarnok, zöldellő lombú fa zárja le, a háttérbeli kapunyíláson ROCHUS DE MARCHIONIB P felirat látható. A szekszárdihoz viszonyítva a budapesti kép kompozíciója azonban valamivel lazább, oldottabb, érettebb. A szigorú, frízszerű (reliefszerű) megoldást a festő megbontja azzal, hogy a fejeket nem egy, hanem két színvonalban helyezi el. A felépítés szervesebb, a csoportfűzés áttekinthetőbb, a formaadás lágyabb, a kifejezés bágyadtabb (28. kép). A budapestihez és szekszárdihoz lényegében hasonló kompozíciós elveket, azonos megoldásokat, egyező típusokat találunk Rocco Marconi további Krisztus és a házasságtörő nő képein. A legteljesebb, leggazdagabb megfogalmazása a témának a velencei Palazzo Reale szignált képe (a velencei Akadémián), melyet a legrégibb irodalom is Rocco Marconi hiteles müveként említ.

3 Krisztus köré itt 15, derékon alul ábrázolt, élénk taglejtésű alak csoportosul, a mélység érzékeltetése a háttér oszlopcsarnokával, az alakok térbeli elhelyezése megnyugtatóbb, teljesebb, művészibb. A Pal. Reale festményén s a richmondi Cook-gyűjtemény ugyancsak szignált Házasságtörő nő képén a magyarországiaktól eltérően a középen álló Krisztus jobbra fordul, a házasságtörő nő a balszélen, a vádló farizeus a jobboldalon áll. A richmondi kép az eddigiekben tárgyaltaknál zsúfoltabb elrendezésű, drámaibb s nyugtalanabb, kifejezésben is erőteljesebb; időrendben valószínűleg a legkésőbbi.

4 A szignált s így hitelesen Rocco Marconinak tulajdonítható Házasságtörő nő képek közt említi a szakirodalom a svédországi Säfstaholmban Bonde gróf gyűjteményében volt példányt s a leningrádi Eremitage egy képét.

5 Az 1902ben erősen sérültnek jellemzett svédországi kép sem fényképről, sem leírásból nem ismeretes; a leningrádi, jóllehet valóban Rocco Marconi jelzett alkotása, nem a Házasságtörő nőt ábrázolja. A kompozíció a Krisztus köré sorakozó félalakokkal valóban emlékeztet a már ismertetett képtípusra. Itt azonban nincsenek katonák s a Krisztus elé járuló fiatal nőn kívül egy másik, kendős asszony is szerepel. Mindketten Krisztus felé fordulnak, aki beszédes mozdulat2 L e d e r e r, S.: Selbstverfasster kritischer Katalog meiner Gemälde. Bp. kézirat 12. B e r n a r d i n i, G.: La quadreria Sandor Lederer a Budapest. L'Arte. 1906. 96. G e r e vi c h T.: A krakkói Czartoryski képtár olasz mesterei. Bp., 1918. 183, V e n t u r i A.: La Galleria Sterbini in Roma. 1906. 170. T h i e m e - B e c k e r : id. m. XXIV. 77. — A bécsi Klinkosch és Gsell gyűjteményből származik. 1. Repertórium für Kunstwissenschaft. XIV. 1891. 234, 51., F r i mm e 1, Th.: Lexikon der Wiener Gemäldesammlungen. München, 1914. II. 410. — Szerepelt a budapesti Orvosszövetség kiállításán 1902-ben, 43. sz. 3 R i d o 1 fi, C: Le maraviglie dell'arte. (Venezia 1648) Berlin, 1914. II. 237. Z a n e 11 i, A M.: Deila pittura veneziana. Venezia, 1771. 208. A 18. század végéig a kép aS. Giorgio Maggiore káptalani termében volt. Szignálva ROCHVS MARCHONIVS. 4 Vászon 117X 154,5 szignálva ROCHVS MARCHONIVS — B o r e n i u s, T.: A catalogue of the paintings at Doughty House Richmond. London, 1913. 177. No 105. AThiemeBecker lexikon id. cikke tévesen említi ezt a képet a szignálatlan változatok közt. 5 S i r e n, O.: Dessins et tableaux de la renaissance dans les collections de Suède. Stockholm, 1902.96. 1829-ben Ratisbonneban vásárolta Bonde grófnak Bossi, a hagyomány szerint Napoleon hozta volt Itáliából. — S o m o ff, A.: Les tableaux de la Galerie Impériale de l'Ermitage. Szt. Pétervár, 1901. No 10. 120x170. SU