Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 7. (Budapest, 1955)

LAJTA EDITH: Brocky Károly történeti festménye

való foglalkozást elsősorban az 1848 óta diplomáciai megbízottként Londonban élő Pulszky Ferenc — a neves régész s később a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója — tevékenysége segítette elő, aki az emigráció egyébként széthúzó vezetőinek párizsi tagjaival is egyetértett abban a kérdésben, hogy: ,,az osztrák kormány ellen a harcot lábbal tiport alkotmányos jogaink ismertetésével kell kezdeni."

9 Az angol haladó körök figyelme Magyarország iránt különösen 1851-ben, Kossuth Angliába érkezésének évében élénkült meg. Kossuth már ebben az időben is Európa egyik legnépszerűbb embere volt; Kiutahiából, a török fogságból Southamptonig vezető útja valóságos diadalút volt. Angliában is csak a legnagyobb hősöket megillető tisztelettel és ünnepléssel fogadták; az országnak s fővárosának ezekben a napokban a központi esemény volt Kossuth jelenléte. Személyét falragaszokon népszerűsítették, ,,a londoni könyvkiadók Magyarország illusztrált történetére hirdettek aláírást, s az utcákon egyetlen lépést sem lehetett tenni anélkül, hogy az utcai árusok ne kínáltak volna az embereknek „Kossuth emlékiratát", „Kossuth fogságát" stb. s mindezt fametszetekkel illusztrált garasos röpiratokban. A boltokban mindenütt ott volt Kossuth nagy arcképe..."

10 Kossuth személyének varázsa természetesen a londoni magyarokat is lázba hozta. Kossuth néhány hetes londoni tartózkodása idején fogadta nemcsak a londoni emigránsokat, hanem Londonban élő magyar honfitársait is.

11 A küldöttség egyik részét Rónay Jácint, Kossuth fiainak későbbi nevelője, Brocky Károly barátja vezette s a Kossuthnál tisztelgő magyarok között megjelent Brocky másik jóbarátja, Mayer György szűcsmester is, aki az emigráns magyarok egyik legbőkezűbb pártfogója volt. Valószínű, hogy ekkor, Kossuth angliai népszerűségének tetőfokán került Brocky is Kossuth és Pulszky Ferenc közelébe, egyéniségük s személyük jelentősége maradandó benyomást tehetett rá. Nyilván ekkor, 1851-ben a Kossuthkultusz légkörében s a személyes találkozás hatására határozta el magát a történeti kompozíció alkotására. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy festményén a magyar ügy két legjelentősebb képviselőjének alakját is a kép két központi helyén festette meg (35. kép). A papírtekercset kibontó férfi alakjában Pulszky Ferenc arcának kissé idealizált vonásaira, a királytól balra álló, sötétruhás, magas figurában Kossuthra ismerünk.

lla Brockyt nyilván a szabadságharc ügyével rokonszenvező érzelmei — melyek különösen az ötvenes évek elejének hangulatában tudatosodtak benne — késztették Kossuth és Pulszky személyének szerepeltetésére, de nem utolsósorban az az általános közhangulat is, mely az angol művésztársadalom több tagját arra indította, hogy Kossuthot az Amerikába való távozás előtti utolsó órákban is zaklassa, hogy: „nemes alakját az ecset és véső mesteri másolataival minden szabadon érző angol hajlék egyik ékességévé tehesse."

12 A festményt létrehozó indítékok mellett másik probléma a témaválasztás kérdése. A magyar művészettörténetben ez az alig ismert mű az „Aranybulla kihirdetése" címmel szerepelt. Fel kell vetni a kérdést, hogy miért éppen ezt a jelenetet választotta Brockv egyetlen történeti festménye tárgyául? 9 J á n o s s y D.: id. m. 69. 10 A 1 d o r I.: Vázlatok a magyar emigráció életéből. Pest, 1870. 58. 11 J á n o s s y D.: id. m. 121 és V. S.: Kossuth Angliában. Vasárnapi Újság. XLI, 1894. 194. lla V a r j u E., - H ö 11 r i g 1 J.: Ernst Lajos magyar történeti gyűjteménye. Bp., 1932. 21. Varjú E. a kép bemutatásánál határozta meg a kép két központi figuráját. 12 Áld or I.: id. m. 92.