Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 7. (Budapest, 1955)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy attikai „olpé”
képmező kitöltésének lényegében dekoratív módja, s ebből a szempontból egy borostyánág egyenrangú lehet a Héraklés-alakkal. Csak másik oldala ugyanennek a jelenségnek a kép fölötti ornamentális dísznek szinte előtérbe tolakodása. Hogy a budapesti olpénak a kor jó feketealakos „kismesterei" közé tartozó festője is mennyire ment a figurális és ornamentális elemek egyenjogúsításában, arra jó példa a csoport san franciscoi olpéja: a főképen két táncoló maenas alakját középen mintegy harmadik, de centrális helyzeténél fogva fősávként függőleges palmettasor választja el. 31 A feketealakos vázafestészet útjának legvégét mutatja már ez: az 5. század közepéig húzódó élete végén a feketealakos vázafestészet legnagyobb vívmányáról is lemondott; az emberábrázolás helyét teljesen az ornamentális díszítés vette át a késői vázák túlnyomó részén, a perzsa háborúkat megnyerő athéni polis görögségéről már csak az új vörösalakos technikával lehetett közvetlenül és adéquat módon beszélni. Figyelemreméltó, hogy ennek az ornamentálissá váló későfeketealakos vázafestészetnek szinte minden jellemző motívuma épp ebben a korszakban, a 6. század végén alakul ki a feketealakos vázákon, egyelőre még nem szorítva ki a figurális ábrázolást, csak versenyre kelve vele. De ekkor jelennek meg, egyelőre ritka kivételként, az első csak-ornamentális darabok is. A hagyományozás folytonossága az olpék festőjének és kortársainak, elsősorban a Gelafestő és a Phanyllis-csoport vázáinak fekvő borostyánágain és körülrajzolt palmettasorain keresztül — ezek mélyebben benyúlnak az 5. századba, mint az olpék mesterének működése — lépésről lépésre nyomon követhető a Marathón utáni évtizedekig, amikor a csak-ornamentális vázák egyre gyakoribbak lesznek s végül többségbe kerülnek a figurálisokkal szemben. Főműhelyük ekkor a ,,Boszorkány"-festőnek az 5. század közepéig működő műhelye, amelyből a legnagyobb számban kerültek ki a fehéralapos, ornamentális díszítésű fekete „alakos" vázák; ő maga még közvetlenül a késői figurális lékythos-festőkhöz csatlakozik, azoknak a sorát zárja be, s első darabjain még válldíszként jelenik meg a budapesti vázán is látható borostyánág, amely azután kedvenc motívuma lesz ornamentális díszítésű lékythosainak és számtalan utánzatuknak. 32 A másik népszerű ornamentális dísz, az indákkal összefogott palmettasor hasonló eredetét már fentebb megfigyelhettük, s a sort még folytatni lehetne. A 6. század végén, a feketealakos ábrázolásmód belső felbomlásának fordulópontján, készen álltak azok az elemek, amelyek az archaikus kornak ezt a legnagyszerűbb figurális kifejezésformáját hozzásegítik majd, hogy külső megjelenésében is sajátmaga teljes időszerűtlenségéről, minden lényeges mondanivalójának kimerüléséről tanúskodjék. SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY 31 S m i t h: CV San Francisco Coll. id. h. említi, hogy a Providence-váza díszítése is hasonló. 32 Gela-festő: Haspels: id. m. 78 s köv. és 205 s köv. ; Phanyllis-csoport: u. o. 63—8 és 199sköv.; a ,,Boszorkány"-festőről u. o. 170 s köv. — Utánzók: a Haimon és Emporion-festőről Haspels: 171; korinthosi utánzatok: E i c h 1 e r, Fr.: AA 1941, 63—70. — 1 A 6. kép az O. Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből egy eddig publikálatlan, tipikus darabját mutatja be ennek a késői ornamentális díszítésű vázafestészetnek. Lelt. sz. T. 714; magassága: 19 cm.
