Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 7. (Budapest, 1955)

VARGA EDITH: Világteremtés-ábrázolás a Szépművészeti Múzeum koporsótöredékén

amint beutazza az eget, de jelenti a két Horus-szemet is,

12 mely távoltartja a halottól a gonosz démonokat. Mi indokolja azonban a héliopolisi teremtésmithosz egyik fázisának ábrázolását, miért kerül éppen Nut és Geb elválasztásának jelenete a koporsóra? Nut kapcsolata a halottal már a Pyramis-szövegekből jól ismert.

13 Ő az, aki kiterjeszkedik a halott fölé, védelmébe veszi, gondoskodik tagjainak épségérőlés anyjának nevezi magát. Ö a „Nagy Egyesítő" (hnm.t wr.t), aki összefűzi csontjait és tagjait erőssé teszi. Megragadja két karját, felemeli magához,

14 és csillagként helyezi a testére.

15 A VI. dinasztia sírjaiban játszanak először nagy szerepet a halottal kapcsolatos Nut-mondások,

16 de még a Közép Birodalom idején sem írják azokat a koporsóra, hanem a kamra falát borítják, noha a koporsó maga is az eget -— Nutot szimbolizálja. (Pyr. 616 d. „Adatsz anyádnak, Nutnak az Ö «Koporso» nevénél fogva".) Koporsón való ábrázolása a XVIII. dinasztia idején kezdődik

17 és a római császárkorig szokásban marad. Hasonló szerepet játszik Geb a halott túlvilági életében. Ó fogadja be halála után,

18 visszaadja életfunkcióit („Kinyitja neked a te két vak szemedet, kinyújtja neked a lábadat, adja neked anyádtól való szívedet, testedből^ való szívedet"

19

), kinyitja számára az ég nyílását, hogy az égbe emelkedjék.

20 Ábrázolása általában a koporsó oldalsó falain foglal helyet. A Pyramis-szövegekben is gyakran szereplő Su elősegíti az elhunyt felemelkedését az égbe és visszaadja neki életfunkcióit. Az istenek tehát, akik a teremtési aktusban olyan fontos helyet foglalnak el, már a legkorábbi időtől fogva szoros kapcsolatban állnak a halott túlvilági életével. Ez a kapcsolat pedig a teremtésben játszott szerepükből adódik. Geb és Nut szétválasztása által megteremtődik a világ, és amidőn Su felemeli az eget — megszületik a nap, és kezdetét veszi az élet. Egyiptomi elképzelés szerint, amikor az ember meghal, individuuma nem szűnik meg, egy másik világban ébred fel, egy új szférában él tovább; s ez az új szféra, noha csaknem pontos mása a földinek, mégis egy új világ, amely számára halála pillanatában teremtődik meg, halálával — újjászületésével (whm msw.t) — realizálódik. Kézenfekvő, hogy ehhez az elképzeléshez felhasználja a teremtésmithosz ezen aktusában szerepet játszó isteneket, azaz a föld és ég elválása által végbemenő teremtés eszméje adott számára impulzust ahhoz, hogy a halál pillanatát a túlvilági élet megteremtésének pillanatához rögzítse. Á stsw Sw (Su felemelése) a halott új világra való születésének pillanatát is jelenti. Ábrázolásunkon a Nut mögött megjelenő, Nyugatra, a Halottak Birodalma felé tekintő szem itt a jelenet túlvilági vonatkozását hangsúlyozza ki. A mithosz egy fázisa tehát sepulchrális átszövegezést nyer. 12 G a u t h i e f, H.: Cercueils anthropoïdes des Prêtres de Montou. Cat. Gén. des Antiqu. Égypt. du Musée du Oire. 1913. No 41046= 89. o., etc. 13 Pyr. 638 a-d, 777 a- -, 778 a-b, 824 a-e, 825 a-d, 783 a-b, 826—829, 832—836, 837—840, 841—843, 1607—1608, 1629, etc. 14 L e f è b v r e, G.: Le tombeau de Petosiris. Paris, 1924. IL Inscr. 67, 1. 15 Pyr. 782 a-e. 16 K e e s, H.: Totenglauben und Jenseits Vorstellungen der alten Ägypter. Leipzig, 1926. 270. 17 Rusch, A.: Die Entwicklung der Himmelsgöttin Nut zu einer Totengottheit. Leipzig, 1922. 27. 18 Pyr. 1615 a-c, 1616 a-b, 1620 a-b, etc. "Gauthier, H. : id. m. No 41047, 41048., — L e f è b v r e, G.: id. m. II. Inscr. 144. 20 HK. LXIII.