Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 7. (Budapest, 1955)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Görög-római kiállítás

ki anyagát. Egy kiemelt szép rhodosi állatfrízes oinochoé után egy tárló a korinthosi kerámia fejlődését mutatja be a 7—6. században, a keleti görög és anyaországi műhelyek néhány jellemző orientalizáló terrakotta-, fajansz- és üvegkészítménye kíséretében. Két nagy tárló az attikai feketealakos kerámiáról ad képet; anyagukból két Dionysos-jelenettel díszített amphora mellett egy versenyfutókat ábrázoló amphora, egy szatírjáték kórusát ábrázoló skyphos és késői lékythosok érdekes sorozata kíván kiemelést. A 6. századi boiotiai terrakottaplasztika és kerámia kis tárlója után a terem egyetlen jelentős nagyplasztikai darabja, egy naxosi márvány ifjútorzó következik, majd műhelyek szerint rendezve a görög archaikus terrakottaplasztika válogatott anyaga. Ebben a teremben nyert elhelyezést a görögök két nagy archaikus-kori vetélytársa, Karthago és az etruszkok archaikus művészetének anyaga is, továbbá egy tárlóban Itália etruszk és görög fennhatóságtól független népeinek kerámiája és bronz kisplasztikája. Különösen az etruszk anyag gazdag; a három híres dürkheimi bronzdísz mellett két későarchaikus terrakotta istennőfej emelkedik ki belőle. A II. terem az 5—4. század görög művészetét mutatja be a hellénizmusig. Itt már jelentős számú a' nagyszobrászati anyag, amelyet az 5. századból elsősorban római másolatok (köztük egy Olympiához közelálló ifjúfej és két jelentős atléta-torzó), a 4. századból római másolatok mellett a görög sírplasztika jelentős számú eredeti darabja is képvisel. Előbbiek közül egy Euripidésportré és egy pathétikus stílusú női fej, utóbbiak közül a híres velanidezzai torzó és egy háromalakos síremlék kíván külön is említést. A terem közepén a valószínűleg dél-itáliai görög műhelyből származó 5. századi Grimani-bronzkancsó van kiállítva, szája fölött ülő Silénossal, füle alatt szirénnel. Négy tárló az 5. és 4. század attikai vörösalakos vázafestészetét mutatja be, kiegészítve a fehéralapos és feketemázas kerámia néhány példájával, továbbá az egykorú etruszk és boiotiai műhelyek vázáival. E vitrinek részben jól ismert darabjai közül a Kleophradés- a Télephos- és a Villa Giulia-festő egy-egy vázája, két fehéralapos ,,óon" és két későattikai kratér, továbbá egy Apollónt, Eukleát és Eunomiát ábrázoló oinochoé, és egy Héraklés nászának jelenetével díszített pyxis emelkedik ki. A III. terem a hellenisztikus kor görög és itáliai anyagát tartalmazza. Középpontjában a múzeum leghíresebb antik szobra, egy hellenisztikus táncosnőszobor áll; jelentős még a görög anyagból az antiocheiai Tyché szobrának egy római másolata, egy praxitelési stílusú Erós-torzó és egy, a pergamoni művészetre emlékeztető dombormű Bellerophón és a Pégasos ábrázolásával. Három tárló a kor terrakotta kisplasztikáját mutatja be, az első a „Tanagrák" művészetének körét s mellettük hellenisztikus aranyékszereket, a második a kisázsiai 2—1. századi műhelyek anyagát, elsősorban Myrináét és smyrnai karikatúra-fejek igen szép gyűjteményét, a harmadik itáliai hellenisztikus terrakottákat, köztük egy jelentős bikaalakot és egy valószínűleg római készítésű domborműves oltárkát, továbbá színészszobrok gazdag csoportját. A terem közepén négy nagy tárló tartalmazza a délitáliai műhelyek elsősorban vörösalakos kerámiáját, készítési helyük szerint rendezve. A leggazdagabb a campaniai anyag, de Apulia is igen szépen van képviselve, vörösalakos edényeken kívül a canosai plasztikus díszítésű kerámia és a Gnathia-csoport egy-egy nagy darabjával is. Bővebb választékot nyújt a Gnathia-kerámiából a dél-itáliai vázafestés kisebb darabjai és plasztikus edények csoportja mellett egy fali tárló, amelynek legszebb darabja egy görög szarvasalakú rhyton. Egy korai itáliai mészkődombormű,